Poliritmika
A poliritmika vagy poliritmus különböző ritmusok, eltérő ütemfajták egyidejű felhangzása a többszólamú zenében.[1] A zenélés bizonyos típusaiban ismert jelenség.
Típusai[szerkesztés]
Bartók nyomán három fajtája :[2]
- szilárd metrikájú poliritmika,
- képlékeny metrikájú poliritmika,
- polimetria.
Egyesek két típusát, a komplementer- és a konfliktus ritmust különböztetik meg. A szólamok száma alapján vannak kettő tagú, illetve a kettőnél több tagú poliritmikai szerkezetek.[2]
Alkalmazásai[szerkesztés]
- Az afrikai, indiai és arab zene a poliritmus több formáját használja.
- A dzsesszben ismert jelenség. A ritmusképletek sokféleségét a beat, a főhangsúly tartja össze.[1]
- A Modern Metál alműfajokban(Djent, Progressive) elöszeretettel használt
- Mozartnál az Oboa-kvartett F-dúrjának utolsó tételében
- Sztravinszkijnál[3] (Tavaszi áldozat)
- A magyar zeneszerzők közt például Bartóknál vagy Ligetinél is megjelent.[1]