Perczel Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Perczel Miklós
Perczel Miklós.jpg
Perczel Miklós, Rusz Károly metszete (1867)
Született
1812. december 15.
Bonyhád
Elhunyt
1904. március 4. (91 évesen)
Baja
Foglalkozása politikus

Bonyhádi lovag Perczel Miklós (angolul: Nicholas Perczel; Bonyhád, 1812. december 15.Baja, 1904. március 14.[1] politikus, az 1848–49 évi szabadságharcban honvédezredes, az amerikai polgárháborúban az északi hadsereg ezredese, Perczel Mór honvédtábornok öccse.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Perczel Sándor Tolna megyei birtokos és Kajdacsy Erzsébet fia.[2] Testvére Perczel Mór és Perczel Imre voltak.[2]

Testvéreivel együtt Vörösmarty Mihály tanítványa volt.[2] A pesti egyetemen jogot végzett.[2] 1832-től Baranya megye aljegyzője lett, majd különböző hivatalokat töltött be Baranya és Tolna megyében. 1836-39 között a baranyavári járás szolgabírája volt.[2] Nagy hatással volt rá erősen forradalmi és hazafias érzületű bátyja, Mór. Tevékenyen részt vett a reformkor politikai küzdelmeiben, izgatás címén pert indítottak ellene, de 1840-ben ítélet nélkül megszüntették azt.

1848 márciusában Baranya megye követe az országgyűlésben,[2] majd 1848 júniusában az első népképviseleti országgyűlésben Tolna megye kölesdi kerületének országgyűlési képviselőjévé választották. 1848. június 8-ától a tolna megyei nemzetőrség őrnagya, a bácskai harcokban a tolna megyei mozgó nemzetőrség egy zászlóaljának parancsnoka volt. Részt vett a pákozdi csatában, de miután zászlóalját nem sikerült honvédzászlóaljjá alakítani december végén bátyja hadtestében vette át egy honvédzászlóalj parancsnokságát. Ennek élén részt vett a móri ütközetben. Bátyja lemondása után ő is elhagyta a hadtestet és egy Baján állomásozó dandár parancsnoka lett. Március közepétől ismét Perczel Mór parancsnoksága alatt szolgált és részt vett Bácska felszabadításának hadműveleteiben. 1849. április 5-étől honvédalezredessé léptették elő. Április közepén bátyja őt bízta meg – az uralkodó iránti hűség és a magyar alkotmányra tett eskü között ingadozó Csuha Antal tábornok helyett – a Péterváradi erőd parancsnokságával, amit június közepén adott át Kiss Pál vezérőrnagynak. Július 9-én Kossuth ezredessé léptette elő és az aradi vár parancsnokává nevezte ki. Itt összeütközésbe került a vár főfelügyelőjével, Damjanich János vezérőrnaggyal, aki egy időre el is záratta. Szabadulása után bátyjához csatlakozva a temesvári csatában (1849. augusztus 9.) mint önkéntes harcolt.

A vereség után Törökországba menekült, és Kossuthtal együtt Kütahyába internálták. 1851-ben, szabadulása után az Egyesült Államokban telepedett le, Fejérváry Miklós tanácsára telepedett le Davenport-ban (Iowa). A polgárháború kitörésekor részt vett a 10. számú iowai önkéntes gyalogezred megszervezésében. Grant vezérőrnagy – aki később az Egyesült Államok 18. elnöke lett – javaslatára ezredesként ennek az ezrednek a parancsnoka lett 1861 szeptemberében. Jelentős szerepet játszott Missouri felszabadításában, és még egy ezred került a parancsnoksága alá. Részt vett New Madrid, az ún. 10. számú sziget[3] elfoglalásában és derekasan harcolt az 1862 szeptember 19-i Iuka melletti ütközetben.[4] Ulysses S. Grant tábornok személyesen tüntette ki, azonban a vezetésben eluralkodott intrikák és maláriás megbetegedései miatt benyújtotta lemondását, és 1862. november 1-jén elbocsájtották az amerikai hadseregből. Az amerikai polgári életben is feltalálta magát, New York-ban jól menő borkereskedéséből tartotta el családját.

Az 1867-es kiegyezés után hazatért és 1868-tól 1887-ig Pécs és Baranya megye főispánja, majd 1887-től 1892-ig Pécs város országgyűlési képviselője volt.[2] Részt a honvéd veterán szervezetek életében, tagja volt a Tolna megyei Honvédegyletnek is. 1904. március 14-én Baján érte a halál, Baján a Rókus temetőben nyugszik.[5]

Kötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Népszerű előadás az alkotmányosságról és a polgári kötelességekről, melyet 1871. évi február 2-án [...] Perczel Miklós tartott / Perczel Miklós ; Pécs; Szauter Antal, 1871. 22 p.
  • Naplóm az emigrációból. 1. köt. (Sajtó alá rend., bev., jegyz. Závodszky Géza) Budapest : Tankönyvkiadó, 1977. 189 p. ISBN 963 17 2582 0 (Tárgyszó: Arad-Kutahia, 1849-1951)
  • Naplóm az emigrációból. 2. köt. Amerikai napló [ (Sajtó alá rend., bev., jegyz. Závodszky Géza) Budapest : Tankönyvkiadó, 1979. 262 p. ISBN 963 17 4433 7 (Tárgyszó: USA, 1851-1864)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pécsett utcát neveztek el róla.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Baja, halotti anyakönyvek 123/1904
  2. ^ a b c d e f g h Pécs lexikon II. (N-ZS). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 125. o. ISBN 978-963-06-7920-6
  3. Az Ohio torkolatától délre ez a 10. sziget a Mississippi folyón.
  4. Lásd Vida István Kornél forrásokban i.m. 280. p.
  5. Baja, Rókus temető: IV-4-2. kripta

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 963-327-367-6
  • Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 963-326-337-9
  • Révai nagy lexikona
  • Vida István Kornél: Világostól Appomattoxig: magyarok az amerikai polgárháborúban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2011. Perczel Miklós lásd 277-280. p.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]