Paulus Potter
Paulus Potter (Enkhuizen, 1625. november 20. – Amszterdam, 1654. január 17.) holland festő.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Apjának, Pieter Symonsz Potter festőnek és a haarlemi Jacob de Wetnek volt tanítványa. 1646-48-ban Delftben, 1649-52-ben Hágában dolgozott, életének végét Amszterdamban töltötte. Potter a maga nemében a legkitűnőbb holland festő. Csak állatképeket festett, mégpedig olyan realizmussal, a legkisebb részletre is kiterjedő gonddal ábrázolta őket meg környezetüket, a növényzetet, olyan finom érzékkel figyelte meg a légkör tüneményeit, a változatos fényhatásokat, hogy senki sem múlta fölül. Egész fiatal korában festett már és 1647-ben festette leghíresebb képeinek egyikét, az ún. Nagy bikát (hágai múzeum). Ettől fogva évről évre egyre jobban fejlődött. 1648-ból valók: a híres Tükröződő tehén (hágai múzeum); a Legelő (montpellieri múzeum); a Fejés (schwerini múzeum); a Bika (szentpétervári Ermitázs); 1649-ből: A bömbölő bika (London, Buckingham-palota); 1652-ből: Tájkép tehenekkel és disznókkal (hágai múzeum); A hágai liget (berlini múzeum); A legelő (Párizs, Louvre) stb. Egyéb tárgyakkal is megpróbálkozott, de kevesebb sikerrel. Ilyenek: Medvevadászat (amszterdami múzeum); Orfeus (u. o.); az érdekes Állatok ítélete a vadász fölött (szentpétervári Ermitázs) stb. Kitűnő rézkarcokat is készített.[1]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ V. ö. Estreheene, Paulus P., sa vie et ses oeuvres (Hága 1867); Wurzbach, a Dohme-féle Kunst u. Künstlerben.
Forrás [szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
