Pasziánsz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Négy példa a pasziánszok sokféleségére

A pasziánsz az egyszemélyes kártyajátékok családja. Nagyon sok fajtája van, de a játék lényege mindegyiknél az, hogy a kártyákat véletlenszerű leosztással valamilyen rendben az asztalra helyezzük, majd pontos szabályok betartása mellett ezeket megpróbáljuk egy másik rendbe áthelyezni, egyszerre egy vagy több lapot mozgatva. Az alapelrendezés és a szabályok határozzák meg annak a valószínűségét, hogy az átrendezést végig tudjuk-e vinni, így vannak könnyebb és nehezebb játékváltozatok.[1]

A játékcsalád neve a francia patience (ejtsd: pasziansz) szóból ered, amelynek jelentése 'türelem, kitartás'. Európában ugyanez a szó angolul (ejtsd: péjsönsz) is használható a játékra, míg az amerikai angolban a játékot elsősorban solitaire (ejtsd: szoliter) néven ismerik. Ennek a szintén francia szónak az eredeti jelentése 'magányos, egyedüli'. Félreértést okozhat, hogy máshol solitaire a neve egy szintén egyszemélyes logikai játéknak, amelyben fatáblán elrendezett golyókat kell rakosgatva levenni.

A pasziánszhoz 52 lapos francia kártyát szokás használni, egy vagy két csomagot, a dzsóker lapokat ilyenkor félreteszik.

A pasziánszjáték nincs rokonságban a kártyavetéssel, más néven kártyajóslással. A pasziánsz egy időtöltésül választott játék, amely a 18. században, Franciaországban vált úri divattá, onnan érkezett hozzánk a 19. század közepén.

A játék feléledésének jele volt, hogy az 1980-as évek elején az első háziszámítógépekre már készült néhány pasziánszprogram, a széles körben újbóli ismertté válásához pedig nagyban hozzájárult az, hogy a Microsoft Windows operációs rendszerek sokáig alapkiegészítőként tartalmaztak egy számítógépes programot, "Pasziánsz" néven (ez valójában a Klondike pasziánsz). A játék számítógépen történő játszásának előnyei közé tartozik, hogy nem kell hozzá asztalnyi sima felületet találni, és a kártyacsomag keverése is gyors és hatékony; nem utolsósorban pedig nem lehet benne csalni. Ugyanakkor ma is kaphatók kifejezetten pasziánszozáshoz való, kis méretű lapokból álló kártyacsomagok is, azoknak, akik élvezni akarják az asztalon játszás hangulatát.

Fogalmak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Normál méretű lapok és pasziánszkártyák

A pasziánszokban a kezdőálláshoz a megkevert csomagból véletlenszerűen leosztott lapokat kell az asztalra elhelyezni, egyedi alakzatban, de egyes játékokban megadott kártyalapokat kell a csomagból kivenni és letenni. Ezeket a lapokat általánosságban tabló, asztal vagy tábla néven emlegetik. Az osztás után megmaradt lapok csomagja a talon.[2] Azt a területet, illetve azokat a lapokat, amelyekre az átrendezés során a többi lapot összegyűjteni fogjuk, a halom, ház vagy oszlop, esetleg csak annyit ad meg a leírás, hogy "az ászokra" kell a lapokat felhalmozni. Ha a játék megenged egy külön területet, ahová a szabad mozgás érdekében átmenetileg elhelyezhetünk lapokat, akkor ezt, illetve az ide került lapokat nevezik segédtalonnak.

Azokban a pasziánszokban, amelyekben van talon, gyakran része a szabályoknak, hogy a képpel lefelé fordított csomag a tetejéről egyenként veszünk le lapokat, és ha ezt a lapot felhasználni nem tudjuk, akkor a talon mellé letesszük, a szabálynak megfelelően képpel felfelé vagy lefelé, egy másik csomagot építve. Ezt hívják a talon átlapozásának. Egyes játékokban a talon többször is átlapozható.

Jelentősége van a kártyák értéksorrendjének is, amely a hagyományos: 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, J, Q, K. Az ász helye a sorban a játékváltozat szabályához igazodóan lehet a sor eleje vagy vége is, esetleg mindkettő.

A játék végén az eredményt nem szokás pontozni, részleteiben értékelni, csak annyit állapítunk meg, hogy "a pasziánsz sikerült" vagy nem sikerült.

Adalékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ritkaság, de létezik kétszemélyes pasziánsz is, ilyen például a sikanőz.

Pasziánszozni valójában nem csak kártyával lehet. A madzsong néven, szintén az 1980-as évek elejétől, programok révén ismertté vált egyszemélyes játék jellege teljesen megfelel a pasziánszoknak, csak kártya helyett a népszerű négyszemélyes játékban használt kövekkel játsszák.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pasziánsz témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ezek számát jellemzi, hogy a Pretty Good Solitaire v7.1 programban 370 változatból választhatunk.
  2. Van olyan pasziánsz, amelyben nincs talon, minden lapot leosztunk.