Palau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

Palaui Köztársaság

Beluu ęr a Belau
パラオ共和国

Palau zászlaja

Palau címere

Nemzeti mottó: Rainbow's End
Nemzeti himnusz: Belau loba klisiich er a kelulul

Fővárosa Melekeok é. sz. 7.4799° k. h. 134.6°7.4799, 134.6

Államforma

köztársaság

Vezetők

Elnök Johnson Toribiong

Hivatalos nyelv angol, palaui

Beszélt nyelvek japán (Angaurban), szonszorol, tobi

függetlenség Az Egyesült Államoktól

kikiáltása 1994. október 1.

Tagság ENSZ, Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum

Népesség

Népszámlálás szerint ismeretlen +/-

Rangsorban 190

Becsült 20 303 fő (2005)

Rangsorban 190

Népsűrűség 44 fő/km²

GDP 2006 becslés

Egy főre jutó $ 10 000

Földrajzi adatok

Terület 458 km²

Rangsorban 179

Egyéb adatok

Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.

Pénznem USA dollár (USD)

Nemzetközi gépkocsijel PAL

Hívószám 680

Internet TLD

.pw

Palau a Karolina-szigetek legnyugatibb szigetcsoportjain helyezkedik el. Az államot 241 sziget alkotja, amelyből csupán 12 lakott. Nagyobb szigetei vulkanikus eredetűek, a kisebbek korallképződmények. A trópusi éghajlatú köztársaság elsősorban idegenforgalmáról nevezetes.

[szerkesztés] Földrajz

A Palaut alkotó szigetcsoportok a Palau-szigetek, a Sonsorol-szigetek, Pulo Anna és Merir. A legnagyobb, lakott szigetek a Palau-lagúnát veszik körül. A teljes lakosság kétharmada egyetlen szigeten, Koror szigeten él. Tőlük délnyugatra, kb. 600 km távolságra több lakott szigetcsoport található, ezek is részei Palau államnak. A fő szigetcsoportról nyugatra található kb. 200 apró, lakatlan sziget, összefoglaló néven Rock Islands. Ez is része az állam területének.

[szerkesztés] Domborzat

A szigetek kialakításában egyaránt részes a vulkanikus tevékenység és a korallok építő munkája.

[szerkesztés] Vízrajz

[szerkesztés] Éghajlat

Palau egész évben trópusi időjárást élvez. Átlagos középhőmérséklet 27 °C, felhőszakadások az év bármely időpontjában előfordulhatnak. Az átlagos páratartalom 82% körül mozog egész évben.

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

Bár Palau természeti környezete általánosságban még mentes a leromlástól, több ok van az aggodalomra. Ilyen például az illegális halászat robbanóanyag használatával, a szilárd hulladék nem megfelelő elhelyezése Koror szigeten, a homok és a korall kiterjedt kotrása a Palau-lagúnában. A többi csendes-óceáni szigetországhoz hasonlóan potenciálisan jelentős környezeti veszély a globális felmelegedés és az ezzel összefüggő tengerszint-emelkedés. Az alacsonyan fekvő területek víz alá kerülése fenyegeti a part menti növényzetet, a mezőgazdaságot, veszélyezteti az ivóvíz-ellátást. Palauban különben is gond a nem megfelelő vízellátás és a lakosság méretéhez képest korlátozott a mezőgazdasági terület.

[szerkesztés] Történelem

Évezredeken át Palaun matrilineáris társadalom volt. Hagyományosan a föld, pénz és a társadalmi pozíció nőágon öröklődtek. A klánok földje anyáról a legidősebb lányra szállt. A modern apaági öröklési rendet a császári Japán vezette be. A második világháború alatt a nemzetségi földeket a japán kormány elkobozta és személyi tulajdonként újraosztotta. A régi rendszer visszaállítására csak erőtlen kísérlet történt.

Palaut 1543-ban fedezte fel Ruy López de Villalobos. Ettől kezdve spanyol területnek számított, de a spanyol uralom jobbára névleges maradt. A fülöp-szigeteki gyarmati kormányzat volt területileg illetékes. 1885 előtt néhány szigetet Németország szállt meg. A kitört vitában XIII. Leó pápa volt a döntőbíró, aki a szigeteket Spanyolországnak ítélte, de gazdasági koncessziókat adott Németországnak és az Amerikai Egyesült Államoknak.

1898-ban Spanyolország vereséget szenvedett a spanyol-amerikai háborúban. Ekkor eladta csendes-óceáni birtokait Németországnak. A németek Palaut Új-Guineából igazgatták. Megkezdték a foszfát és a bauxit bányászatát. Ez azután is folytatódott, hogy a szigeteket az első világháborúban megszállta a Japán Birodalom. A békekötés után Japán népszövetségi mandátumterületként igazgatta a szigeteket. A japán kormány támogatta japánok és koreaiak letelepedését. Fejlesztették a gazdasági életet, megkezdődött a tonhal és a kopra feldolgozása.

1944-ben amerikai erők foglalták el. 1947-ben a szigetek a Csendes-óceáni Gyámsági Terület része lett, majd 1951-ig az USA haditengerészeti minisztériuma gyakorolta a hatalmat a gyámsági terület felett. 1965-ben felerősödtek az autonómia törekvések, és 1967-ben tárgyalások kezdődtek az autonómiáról. Az 1978-as népszavazást követően, mivel a lakosság elutasította a megalakuló Mikronéziai Szövetségi Államokhoz való csatlakozást, Palau 1981. január 1-jén az USA autonóm köztársasága lett Belaui Köztársaság néven. Belau és az USA 1982-ben kötötte meg a társulási szerződést, ami kilátásba helyezte a függetlenséget is. Az 1993-ban megtartott népszavazáson megszavazták a függetlenséget, amelyet 1994-ben kiáltottak ki. Az országot Palaui Köztársaság néven vették fel az ENSZ-be, de kül- és hadügyeiért továbbra is az USA a felelős.

2006. október 7-én Melekeok lett a főváros.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Az országot 16 állam alkotja

Aimeliik
Airai
Angaur
Hatohobei
Kayangel
Koror
Melekeok
Ngaraard

Ngarchelong
Ngardmau
Ngatpang
Ngchesar
Ngeremlengui
Ngiwal
Peleliu
Sonsorol

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Legnépesebb települések

Palau települései
Rangsor	Név	Lakosság	állam
1.	Koror	11 346	Koror
2.	Meyungs	1275	Koror
3.	Airai	960	Airai
4.	Kloulklubed	531	Peleliu
5.	Ngermechau	286	Ngaraard
6.	Chol	223	Ngardmau
7.	Melekeok	217	Melekeok
8.	Ngaramash	135	Angaur
9.	Imeong	132	Ngerchelong
10.	Ulimang	130	Aimeliik
11.	Kayangel	126	Kayangel
12.	Ngerkeai	113	Ngchesar
13.	Ollei	109	Ngaremlengui
14.	Oikul	102	Ngatpang
15.	Ngetkip	62	Ngiwal
16.	Dongosaru	24	Sonsorol
17.	Hatohobei	11	Hatohobei

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

A lakosság többsége keresztény: Katolikus (49,4%), protestáns (21,26%), ádventista (5,3%)

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Általános adatok

A lakosság az idegenforgalmi szolgáltatásokból (szállodák, búvárkodás) tartja el magát. Emellett mezőgazdasági termelést (kókusz, kopra, édesburgonya termesztése) folytatnak. Jelentős a halászat is. Iparát a könnyűipar és kézműipar képviseli.