| P–3 Orion |
 |
|
| Funkció |
Tengeralattjáró-vadász repülőgép |
| Gyártó |
Lockheed |
| Gyártási darabszám |
757 |
| Ár |
36 millió USD |
|
| Első felszállás |
1959. november 25. |
| Szolgálatba állítás |
1962. |
| Méretek |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Hossz |
35,60 m m |
| Fesztáv |
30,40 m m |
| Magasság |
10,30 m m |
| Szárnyfelület |
120,80 m² m² |
| Tömegadatok |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Szerkezeti tömeg |
35 000 kg kg |
| Üzemanyag |
9000 kg kg |
| Max. felszállótömeg |
61 400 kg kg |
| Hajtómű |
| Hajtómű |
4 db Allison T56–A–14 légcsavaros gázturbina |
| Teljesítmény |
4 × 3700 kW kW |
| Repülési jellemzők |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Max. sebesség |
750 km/h |
| Utazósebesség |
610 km/h |
| Hatótávolság |
9000 km |
| Legnagyobb repülési magasság |
10 400 m |
| Emelkedőképesség |
16 m/s |
| Szárny felületi terhelése |
530 kg/m² |
A P–3 Orion tengeralattjáró-vadász repülőgép, melyet az 1960-as évek elejére fejlesztettek ki az Amerikai Egyesült Államokban, a Lockheed L–188 Electra utasszállító repülőgépből, a P–2 Neptune repülőgép leváltására. Kategóriájának legelterjedtebb repülőgépe, Japánban a Kawasaki licencben gyártotta. Hagyományos aerodinamikai kialakítású, egyenes alsószárnyas repülőgép, négy légcsavaros gázturbinával. Fegyverzetét a törzsben kialakított bombatérben és a félszárnyak alatti fegyverfelfüggesztő csomópontokon hordozza. Többféle feladatkörben alkalmazzák, készült rádióelektronikai felderítő változata is (EP–3 ARIES), napjainkban több repülőgépet optikai berendezésekkel ellátva repülő harcálláspontként, szárazföldi csapatok támogatására alkalmaznak. A P–8 Poseidon fogja leváltani az amerikai és indiai haditengerészeteknél 2013-tól.
