P–3 Orion

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
P–3 Orion
Orion.usnavy.750pix.jpg

Funkció Tengeralattjáró-vadász repülőgép
Gyártó Lockheed
Gyártási darabszám 757
Ár 36 millió USD

Első felszállás 1959. november 25.
Szolgálatba állítás 1962.
Méretek
Hossz 35,60 m m
Fesztáv 30,40 m m
Magasság 10,30 m m
Szárnyfelület 120,80 m² m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 35 000 kg kg
Üzemanyag 9000 kg kg
Max. felszállótömeg 61 400 kg kg
Hajtómű
Hajtómű 4 db Allison T56–A–14 légcsavaros gázturbina
Teljesítmény 4 × 3700 kW kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 750 km/h
Utazósebesség 610 km/h
Hatótávolság 9000 km
Legnagyobb repülési magasság 10 400 m
Emelkedőképesség 16 m/s
Szárny felületi terhelése 530 kg/m²

A P–3 Orion tengeralattjáró-vadász repülőgép, melyet az 1960-as évek elejére fejlesztettek ki az Amerikai Egyesült Államokban, a Lockheed L–188 Electra utasszállító repülőgépből, a P–2 Neptune repülőgép leváltására. Kategóriájának legelterjedtebb repülőgépe, Japánban a Kawasaki licencben gyártotta. Hagyományos aerodinamikai kialakítású, egyenes alsószárnyas repülőgép, négy légcsavaros gázturbinával. Fegyverzetét a törzsben kialakított bombatérben és a félszárnyak alatti fegyverfelfüggesztő csomópontokon hordozza. Többféle feladatkörben alkalmazzák, készült rádióelektronikai felderítő változata is (EP–3 ARIES), napjainkban több repülőgépet optikai berendezésekkel ellátva repülő harcálláspontként, szárazföldi csapatok támogatására alkalmaznak. A P–8 Poseidon fogja leváltani az amerikai és indiai haditengerészeteknél 2013-tól.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz P–3 Orion témájú médiaállományokat.