Ostya (vallás)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ostya (konszekrálás után: szentostya; neve az engesztelő áldozat jelentésű latin hostia szóból származik) a katolikus egyház gyakorlatában az a búzalisztből készített kovásztalan, lapos, kerek kenyér, amit a misében az átváltoztatáshoz használnak. A katolikus tanítás szerint a konszekrált ostya Krisztus testévé változott át. Régente nagyobb, ujjnyi vastagságú bevágásokkal ellátva használták, hogy könnyebben törhető legyen. Jelenlegi alakját a 12. században alapították meg. A megszentelt ostyát a pap a misében veszi magához, a hívek áldozása előtt. Megőrzésére, a misén kívül való használatra szolgál a szentségtartó (cibórium), a szentségmutató (monstrancia) és a szentségház (tabernaculum).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bokor József (szerk.). Ostya, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.). Hozzáférés ideje: 2012. január 25.