Ortutay Tivadar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen TurkászBot (vitalap | szerkesztései) 2018. augusztus 29., 21:27-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Százévesek kategóriájának mozgatása (WP:BÜ), apróbb javítások)
Ortutay Tivadar
Született1898. november 6.
Hegygombás
Elhunyt1999. január 4. (100 évesen)
Veszprém
Nemzetiségemagyar
HázastársaMarkovics Irén[1]
Foglalkozásatolmács,
főtanácsos,
idegenvezető
SablonWikidataSegítség

Ortutay Tivadar (Hegygombás,[2] 1898. november 6.Veszprém, 1999. január 4.) katonai tolmács, számvevőségi főtanácsos, idegenvezető.

Élete

A gimnáziumi érettségi után az orosz és az olasz fronton harcolt. A két háború közötti időszakban Magyarországon, Németországban és Csehszlovákiában élt. A második világháborúban, több szláv nyelv kitűnő ismerőjeként, magasabb katonai egységeknél tolmácsként szolgált. Horthy István kormányzóhelyettes, repülőfőhadnagy mellett volt személyi tolmács és segédtiszt. A háború végén polgári alkalmazottként került Veszprémbe, ahol tisztviselőként, tolmácsként és idegenvezetőként dolgozott.

Születésének századik évfordulóján tartalékos alezredesi címet és több kitüntetést kapott. Levélben köszöntötte Göncz Árpád elnök. Életútját önálló köteteiből ismerhetjük meg.

Művei

  • 1989 Két világháború sodrában. Veszprém.
  • 1993 Menekülés. Veszprém.

Jegyzetek

  1. [1]
  2. Dupka György: A nagy háború emlékezete Kárpátalján. Ungvár – Budapest: Intermix Kiadó. 2018. 203. o. = Kárpátaljai Magyar Könyvek, 260. ISBN 978-963-9814-93-6 Hozzáférés: 2018. augusztus 5.  

Irodalom

  • Gáldonyi: Idős obsitost köszöntöttek. Napló 1997. március 7.
  • Laki: Két háború sodrában. A százéves Ortutay Tivadar köszöntése. Veszprémi 7 Nap. 1998. november
  • Százéves veszprémi polgár. Napló 1998. november

Külső hivatkozások