Orosz László (pedagógus)

Orosz László
Született	1903. július 23. Mezőlaborc
Elhunyt	1972. május 9. (68 évesen) Miskolc
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	pedagógus, iskolaigazgató, néprajzi valamint helytörténeti kutató és író
Iskolái	Budapesti Tanítóképző Főiskola (–1926)
Sablon • Wikidata • Segítség

Orosz László (Mezőlaborc, 1903. július 23. – Miskolc, 1972. május 9.) pedagógus, iskolaigazgató, néprajzi valamint helytörténeti kutató és író.

Élete

1903. július 23-án született Mezőlaborcon, Zemplén vármegyében, erdész családba. 1926-ban fejezte be tanulmányait a Budapesti Állami Tanítóképzőben, melyet követően évtizedekig tanított Taktaszadán, Megyaszón és Aszalón. 1959. szeptember 1-től egészen nyugdíjba vonulásáig 1963. augusztus 31-ig az aszalói iskola igazgatója.

Nemcsak pedagógus korában volt igen aktív, hanem nyugdíjas éveiben is, ekkor már több ideje volt, hogy kedvenc témájával, a helytörténettel foglalkozzék. Ennek okán is kapcsolódott be a Borsod megyei néprajzi-honismereti gyűjtőmozgalomba.

Aszalón évekig vezette a Kecskés Tamás Művelődési Otthon honismereti szakkörét és tagja volt a TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társaság) Borsod megyei néprajzi szakosztályának, valamint a Megyei Múzeumbaráti körnek is. A község múltja, haladó hagyományai foglalkoztatták, s nemcsak a helyi néprajzi adatokat gyűjtötte össze nagy szorgalommal, hanem sokszor kutatott a megyei levéltárban, sőt a kassai levéltárakban is.

Pályaművek

• 1963-1964-ben készítette „Aszaló építkezése” című első pályamunkáját, 9 oldalnyi szöveggel és 60 fényképpel. Ezzel a művével 1966-ban pályázott, és jutalomban is részesült. Az elismerés további munkára ösztönözte.
• 1965-ben „Aszaló cigányai” és „Aszalói népszokások” címmel készített pályamunkákat.
• 1966-ban 38 oldalnyi munkát írt „Az aszalói káptalani uradalom gazdálkodása és az uradalmi cselédek élete” címmel.
• 1969-es pályaművének címe: „Adalékok Aszaló néprajzához”, s ez a munkája már 98 oldal terjedelmű.
• 1970-ben „Újabb adalékok Aszaló néprajzához és helytörténetéhez” című pályamunkája 65 oldalnyi.
• 1970-ben az „Aszalói krónika” című, 260 oldal terjedelmű kötete.
• 1970-ben a „Szülőföldünk Borsod” című kiadványban két kisebb cikke is megjelent „Aszaló cigányai”, illetve a „Miért hagyjuk pusztulni történelmi emlékeinket?” címmel.

Elismerések

Valamennyi pályamunkával díjat nyert, s bár a szerény díjazás nem fedezte a befektetett hatalmas munkát, nemhogy elkedvetlenedett volna, hanem még nagyobb örömmel dolgozott.

Legfőbb pályaműve

Azon fáradozott, hogy munkája eljusson a község valamennyi lakosához, s nagy kedvvel kezdett neki az „Aszalói krónika” megírásához.

Nem sajnálta a sok munkát, utánajárást, a szakirodalmak tanulmányozását, nehezen hozzáférhető források kijegyzetelését, csakhogy ez a munka megjelenhessék. Munkájában nemcsak a szakemberektől kapott segítséget és bátorságot, a helyi termelőszövetkezet, a községi tanács is megadott neki minden segítséget. Így jelenhetett meg az „Aszalói krónika” című, 260 oldal terjedelmű kötete 1970-ben.

Távozása

Orosz László kedves, közvetlen egyéniség volt. tanítványai, kollégái és barátai is csak „Laci bácsi-ként” emlegették.

Nemcsak gyűjtött, publikált, hanem kérdőívekre válaszolt, néprajzi tárgyakat kutatott fel és szívesen mutatta be a falu nevezetességeit, a régi házakat vagy a szakkör állandó kiállítását. Jelen volt valamennyi megyei néprajzi-honismereti rendezvényen, így senki sem gondolta, hogy hirtelen, alig három hét betegeskedés után távozik közölünk.1972. május 9-én hunyt el Miskolcon.