Orientalisztikai Diákkör

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dj (vitalap | szerkesztései) 2019. szeptember 30., 16:45-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Orientalisztikai Diákkör
Alapítva1988
Bezárva1989
HelyBudapest

Az Orientalisztikai Diákkör a Budapesti Corvinus Egyetem (akkor Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem) falai között alakult 1988-ban. A szervezet spirituális vezetője az iráni származású Lotfi Fárhad, a diákelnök Faragó József egyetemi hallgató volt. A diákkör a Közgázon fogadta és felkarolta a Magyarországra látogató, Nyugaton élő tibeti tanítókat, megtörve a Magyarországi Buddhista Misszió monopolhelyzetét. Így megkezdődhetett a hazai buddhista közösség plurális átalakulása, ami a mai sokszínűséghez vezetett. Az Orientalisztikai Diákkör 1988-89-es rendezvényein több százan "kértek menedéket", emiatt az egyetemi vezetés egyes tagjai "buddhista uszítással" vádolták a kört a Közgazdász című egyetemi lapban. A diákkör válaszában a szervezet tudományos jellegét hangsúlyozta, a buddhista szertartásokat filozófiai előadásokként tüntetve fel. Még az alapítás évében kiadtak három könyvet. A Hagyományos tibeti orvoslás című, "belső használatú" egyetemi kiadványt, Namkhai Norbu Rinpócse könyvének magyar fordítását. Alexander Berzin buddhista tanító budapesti előadásainak magyar nyelvű szövegét, Alapvető tanítások címmel. Továbbá David Chow és Richard Spangler könyvének fordítását, a Kung fu történelme, filozófiája és technikái címmel. 1989-ben a diákkör felbomlott. Egykori tagjai később megalapították a Csan Buddhista Közösséget, amely a Dalai Láma második magyarországi látogatását szervezte.

Források