Orbán Balázs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orbán Balázs
Orbanbalazs.jpg
Orbán Balázs
Született 1829. február 3.
Lengyelfalva
Elhunyt 1890. április 19. (60 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, néprajzi gyűjtő
Fontosabb munkái A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból
Orbán Balázs
Orbán Balázs síremléke

Lengyelfalvi báró Orbán Balázs (Lengyelfalva, 1829. február 3.Budapest, 1890. április 19.) író, néprajzi gyűjtő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1887).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Székelyudvarhely mellett, Lengyelfalván született régi udvarhelyszéki székely családban. Apja, Orbán János, a francia háborúk katonatisztje, anyja, Knechtel Eugénia Orbán Balázs emlékiratai szerint félig felvidéki magyar, félig isztambuli olasz (vagy görög) családból származott.

Iskoláit Székelyudvarhelyen végezte, de már 1846 tavaszán elhagyta szülőföldjét. Családjával Konstantinápolyba utazott, a velencei származású nagymama, Foresti Mária örökségének átvételére. Felhasználva a lehetőséget, beutazta a Közel-Keletet. Eljutott Egyiptomba, ahol megmászta a piramisokat, a Szentföldön bejárta a bibliai helyeket, erdélyi magyar és román „beduinnal” találkozott, akik a besorozás elől szöktek meg, bejárta Kis-Ázsiát, tanulmányozta az antik görög kultúra emlékeit, csodálattal írt a görög nép szabadságharcáról. Keleti élményeit később hat kötetben jelentette meg Keleti utazás címmel. Az itt látottak hatására erősen antiklerikális nézeteket tett magáévá, melyeknek több művében is hangot ad.

Egy nyugati lapból, Athénban szerzett tudomást a magyar forradalomról. A török fővárosból egy szabadcsapattal indult haza, azonban Vidinben kapta a hírt a szabadságharc bukásáról. Ezután a magyar emigránsokat segíti szállással és munkahellyel. További élete meghatározó élménye volt, hogy Kossuth környezetébe került. Nem térhetett haza, a császári hatóságok ellenségnek számították. Londonba utazott, ahol Petőfi barátjával, Teleki Sándorral barátkozott össze. Nagy hatással volt rá a Jersey, majd Guernsey szigetén emigrációban élő Victor Hugo. Victor Hugonak az volt a véleménye róla, hogy kétszáz Orbán Balázzsal meg tudná dönteni III. Napóleon császárságát.[1]

Csak 1859-ben térhetett haza. Az abszolutizmus éveit, az enyhülés időszakát arra használja fel, hogy bejárja a Székelyföldet. Eljutott minden településre, várromhoz, természeti ritkasághoz. Szorgalmasan jegyzetelt, fényképezett. Munkája eredményeként 1868-1873 között hat kötetben kiadta főművét, A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból címen.

1872-től élete végéig tagja volt a magyar országháznak, 1848-as, függetlenségi programmal az ellenzékhez tartozott. Parlamenti beszédeit is hat kötetben adta ki. Közben az általa kiépített Szejkefürdőn dolgozott: történelmi tanulmányokat írt, sok újságcikket közölt az ellenzéki lapokban.

Élete kalandos, romantikus, mintha egy Jókai-hős lenne. De ez a regény nem íródott meg, habár Jókai, székely tárgyú regényei alaptörténetét tőle hallotta először. Ugyanakkor küzdelmes életének voltak árnyoldalai is. Székelyei buktatják ki egy választáskor, nem mindig értik meg a "Csont bárót". Késői elismerésként csak 1888-ban lett az Akadémia levelező tagja. Utód nélkül halt meg.

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külön szócikk tárgyalja részletesen a témát Orbán Balázs emlékezete címmel.

Egyetlen örökösének népét teszi, de hagyatéka fölött hosszas per keletkezik. Temetésén határozzák el, hogy szobrot érdemel, de erre is egy bő évszázadot, 1995-ig kellett várni. Végrendelete szerint a Szejkefürdőn temették el. Sírja elé székelykapu-sort állítottak, amelyből az utolsó kapu az övé volt.

Székelykeresztúron és Székelyudvarhelyen iskola, utóbbiban egy fotóklub is viseli nevét. Hargita, Kovászna és Maros Megye Tanácsa 2011 létrehozta az Orbán Balázs-díjat, melyet olyan személyiségeknek ítélnek oda, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában.[2]

Orbán Balázs-barlang a neve a Vargyas-szoros Természetvédelmi Területet egyik barlangjának.[3]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orbán Balázs családfája[4]
b. Orbán Balázs
(Lengyelfalva, 1829. febr. 3.–
Budapest, 1890. ápr. 19.)
író, néprajzi gyűjtő
Apja:
lengyelfalvi b. Orbán János
(Kassamindszent, 1779.–
Lengyelfalva, 1871. aug. 24.)
huszárezredes
Apai nagyapja:
b. Orbán Pál
(1751–1829)
őrnagy
Apai nagyapai dédapja:
b. Orbán Elek
(Lengyelfalva, 1703.–
Harasztos, 1753.)
főkirálybiró
Apai nagyapai dédanyja:
benczenczi Olasz Krisztina
Apai nagyanyja:
cserneki és tarkeöi
gr. Dessewffy Klára
Apai nagyanyai dédapja:
gr. Dessewffy István
alispán
Apai nagyanyai dédanyja:
gecsei Olasz Júlia
Anyja:
Knechtel Eugénia
(Konstantinápoly, 1810.–
Szejkefürdő, 1883. dec. 12.)
Anyai nagyapja:
Knechtel János
bányaszakértő
Anyai nagyapai dédapja:
n.a.
Anyai nagyapai dédanyja:
n.a.
Anyai nagyanyja:
Foresti Mária
Anyai nagyanyai dédapja:
n.a.
Anyai nagyanyai dédanyja:
n.a.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mikó Imre: Orbán Balázs a Székelyföld szerelmese, Korunk, 1968. július Online hozzáférés (2013. május 29.)
  2. Átadták az Orbán Balázs-díjakat. (Hozzáférés: 2012. április 9.)
  3. Vargyas-szoros Természetvédelmi Területet honlapja. (Hozzáférés: 2012. április 9.)
  4. Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája K–O, Tellér Kiadó, Budapest, 1993., 416–418. o. ISBN 963-817-800-0

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Orbán Balázs témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]