Nyelvsíp (orgona)
A nyelvsípok az orgona regisztereinek egy csoportját alkotják az ajaksípok mellett. A nyelvsípokban a levegő áramlása által rezgésbe hozott, keretbe illesztett fémlemez kelti azt a lokális nyomásingadozást, amely a zenei hangot eredményezi. A fémnyelv a legtöbb esetben rácsapó nyelvként működik, de a 19. században építettek átcsapó nyelves sípokat is. A nyelvsípos hangkeltő szerkezethez változatos formájú rezonátor csatlakozik.
Az orgona nyelvsípjainak hangmagasságát elsősorban a rezgő fémnyelv hosszúsága, vastagsága, anyagának sűrűsége, rugalmassága határozza meg, kisebb mértékben a rezonátor méretei, formája. A behangolás a nyelv rezgő hosszúságának változtatásával történik egy mozgatható fémkampó segítségével.
Nyelvsípok 16', 8' és 4', a pedálban ezenkívül még 32' és 2' fekvésben használatosak.
A nyelvsípok hangja felhangokban gazdag, de általában a vékonyabb nyelvek felhangdúsabban szólnak, mint a vastagok. A rezonátor mérete, formája is nagyban befolyásolja a hangzást. A bővebb rezonátor hangja erősebb, mint a szűké, a henger alakú rezonátor áttekinthetőbb hangzást ad, mint a kónikus. Ha a rezonátor sajátrezgése magasabb frekvenciájú, mint a nyelvé, akkor a síp színesebben, felhangdúsabban szól, mint fordított esetben.
Ha a nyelvsíp hengeres rezonátora pontosan a nyelv rezgésszámára van méretezve, akkor kb. olyan hosszú, mint az azonos hangmagasságú fedett ajaksíp; a pontosan méretezett kónikus rezonátor kb. ugyanolyan hosszú, mint az azonos hangolású kónikus nyitott ajaksíp.
Források
- Brockhaus Riemann zenei lexikon II. (G–N). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1984. ISBN 963-330-543-8
- Klotz, Hans. Az orgonáról. Zeneműkiadó (1975). ISBN 963-330-062-2
Kapcsolódó szócikkek
|
Ez a hangszerről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |