Neostílusok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 178.164.188.24 (vitalap) 2021. január 4., 15:45-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.

A neostílus a 19. századi historizáló törekvésekkel kapcsolatos irányzatok megjelölése. A neostílusok közös jellemzője, hogy csak egyetlen korszak motívumait használják fel egy épületen belül. Legelőször a neogótikus építészet bontakozott ki, majd sorra felelevenítették a barokk, a romanika és a reneszánsz elemeit, így jöttek létre a neoromán, neoreneszánsz, neobarokk és neoklasszicista stílusok. Nyugat-Európában a neostílusokból hamar kibontakozott az azokat keverő az eklektika. Magyarországon a neostílusok (és az eklektikus törekvések) a historizmus korszakában érvényesültek.

A 19. század közepén bizonyos mértékben az iparművészetre is jellemző volt a historizmus eme formája, főként a neobarokk.

Források

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Neostílusok&oldid=23417941”