Neil Robertson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Neil Robertson
Neil Robertson at Snooker German Masters (Martin Rulsch) 2014-01-29 03.jpg
Személyes adatok
Születési dátum 1982február 11. (32 éves)
Születési hely Melbourne, Ausztrália
Állampolgárság Ausztrália ausztrál
Becenév The Thunder from Down Under,The Melbourne Machine
Pályafutás
Profi karrier 1998-
Legjobb helyezés 1. (2010, 2013, 2014)
Legnagyobb break 147 (China Open, 2010,Wuxi Classic selejtezői 2013)
Tornagyőzelmek
Pontszerző verseny 10
Nem pontszerző verseny 3
Világbajnok 2010
Neil Robertson (2013).

Neil Robertson (Melbourne, Ausztrália, 1982. február 11. –) ausztrál snooker-játékos. Eddig összesen tíz nagypontszerző és 3 kispontszerző győzelme van. Robertson volt az első ausztrál, aki pontszerző snooker versenyt nyert, és az egyetlen, aki két versenyt is nyert a 2006/2007-es szezonban. Egy kevésbé sikeres 2007/2008-as szezon után ismét sikerült pontszerző versenyt nyernie, továbbá felülmúlta az elvárásokat az 2009-es Világbajnokság ideje alatt, ahol sikerült bejutnia az elődöntőbe.

Robertson nyerte a 2010-es sznúker-világbajnokságot, a döntőben Graeme Dott ellen nyert 18-13-ra.[1] Ezzel ő lett a sportág történetének harmadik nem brit világbajnoka. 1952- ben Horacle Lindrum (ausztrál) ugyan megnyerte a Világbajnokságot, ám akkor azt a játékosok bojkottja miatt csupán két résztvevővel bonyolították le. Emiatt Lindrumot sokan nem tekintik "valódi" világbajnoknak és Neil Robertsont tartják az első ausztrálnak, aki felért a sportág csúcsára. A 2010–2011-es előzetes sznúker világranglistán világelső – ugyanis a bundabotrány miatt azonnali hatállyal felfüggesztett akkor háromszoros világbajnok John Higgins diszkvalifikálva lett –, őt szorosan követte Ronnie O'Sullivan.

A 2013-2014-es szezon kezdetétől világranglista 1. helyezett volt, ezt a helyezését a Világbajnokság végéig megtartotta. A 2014/2015-ös szezontól a két éves gördülő pontalapú világranglistát felváltja a két éves gördülő pénzalapú világranglista. A változás következtében Robertson a szezont a ranglista 3. helyerélől kezdi meg.[2]

Robertson azon kilenc játékos egyike, akik karrierjük során megnyerték a három legjelentősebb snooker tornát (Triple Crown), a Mesterek Tornáját, a Világbajnokságot és a UK Championshipet és az első nem brit, akinek ez sikerült.

A 2013-2014-es szezonban rekordszámú, 103 darab százas breaket lökött, ezzel ő lett a sportág történetének első játékosa, aki egy szezonon belül 100 100-as breaket ért el.[3]

Robertson balkezes játékos.[4]

Élete és karrierje kezdeti szakasza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Robertson snooker karrierjét fiatalon, alig 14 éves korában kezdte el építeni, és így ő lett a legfiatalabb játékos, aki százas breaket lökött egy ausztrál pontszerző versenyen.[5] Profi pályafutását az 1998/1999-es szezonban kezdte.[6] Pár év a sportágban eltöltött tapasztalatszerzés és rangsor-létramászás után, amikor 17 éves volt, elérte a 1999-es világbajnokság harmadik selejtező körét.

2003 júliusában Robertson megnyerte a World Under-21 Snooker Világbajnokságot, melyet Új-Zélandon rendeztek meg.[7] Ennek köszönhetően szabadkártyát kapott a következő WPBSA Main Tourra. 2003-ban megnyerte a Masters selejtező tornáját, és így szabadkártyát kapott a Mastersre, ahol 2-6-re vesztett az angol Jimmy White-tal szemben a szabadkártyás fordulóban. John Virgo elismert szakkommentátor visszaemlékezett, hogy Robertson már akkor igen erős golyóbelökési készségeket mutatott játéka során, de játéka hiányos volt a break-építés és a biztonsági játék terén.

A 2004/2005-ös szezonban egyre magasabbra jutott a snooker világranglistán. Robertson bekerült a világ legjobb 32 profi snooker játékosa közé, annak köszönhetően, hogy a 8 pontszerző torna közül 6-nak sikerült a főtáblájára kvalifikálnia, annak ellenére, hogy minden versenyen legalább két selejtező meccset kellett játszania. Kvalifikálta magát a 2005-ös Világbajnokságra, de az első körben 7-10-re vesztet a skót Stephen Hendry ellenében.

A 2005/2006 szezonban Robertson menetelése folytatódott, az évad végére már a világranglista top 16-jában volt. Ebben a szezonban 4 negyeddöntőt játszott, beleértve a Világbajnokságot, ahol 8-12-es hátrányban volt, de végül 12-12-re kiegyenlített a skót Graeme Dott ellen, mielőtt elveszítette az utolsó frame-et, azzal hogy belökte az utolsó rózsaszín golyót, amire szüksége lett volna, hogy snookert adjon az ellenfelének.

Az áttörés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Robertsontól igazi áttörést a 2006/2007-es évadban tapasztalhattunk. Első lett csoportjában a 2006-os Grand Prix csoportkörében (csupán egy mérkőzést vesztett el: ezt 2-3-ra vesztette el az angol Nigel Bond ellen). Robertson legyőzte az angol Ronnie O'Sullivant 5-1 arányban a negyeddöntőben és így ő lett a negyedik ausztrál, aki pontszerző versenyen elődöntőt játszott. Az elődöntőkben 6-2-re legyőzte Alan McManust, hogy elérje első pontszerző döntőjét, ahol a szintén első alkalommal döntős angol Jamie Cope volt az ellenfele, aki ellen 9-5-ös győzelmet aratott. Robertson győzelmével összesen £60,000 vághatott zsebre, ez volt a legmagasabb pénzdíj, amit egy versenyen keresett.

Robertson már korán kiesett az UK Championshipről és a Saga Insurance Mastersről is, azonban ismét formába jött a Welsh Open döntőjébe vezető úton. Legyőzte Stephen Hendryt 5-3-ra, az utolsó frame-ben egy 141-es breaket lökve. A következő mérkőzésen Ronnie O'Sullivan volt az ellenfele, a mérkőzést 3-4-ről sikerült megfordítania és így 5-4-re legyőzte ellenfelét a elődöntőbe jutásért. Ezek után még verte Steve Davist 6-3-ra az elődöntőben, majd 9-8-ra legyőzte Andrew Higginsont, megszerezve ezzel a címet. Az első szakasz után 6-2-re vezetett, majd ez után hat frame-t veszített egymás után, s így egy frame-re került a vereségtől, de Robertson megnyerte a fennmaradó három frame-et, és ezzel megnyerte a mérkőzést.

Robertson elérte a második kört a 2007-es Világbajnokságon, ahol 10-13-ra kikapott Ronnie O'Sullivantől, annak ellenére hogy hat frame-et is nyert egymás után.

Robertson rosszul kezdett a 2007/2008-as évadban, miközben korai vereségeket szenvedett el az első négy pontszerző snooker verseny közül háromban, plusz a 2008-as Masters és Malta Cup-án is. A 2007-ben Northern Ireland Trophy negyeddöntőjét Jamie Cope és Ian McCulloch fölötti aratott győzelmeivel érte el. Ennek köszönhetően a 10. helyen zárta a szezont, de az egyéves ranglistán a top 16-on kívülre került.


2008-2010[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2008/2009-es szezonban kiábrándító kezdés után Robertson elérte a Bahrain Championship döntőjét. A finálét Matthew Stevens ellen játszotta, aki szintén rossz formát mutatott az előző szezonban.

A mérkőzés összességében majdnem 6 órát tartott, amit végül az ausztrál nyert 9-7-re. Ezzel az eredménnyel Robertson újból bekerült a top 16-ba, bár csak előzetesen. A 2009-es Masters alatt Neil Robertson és ellenfele, Stephen Maguire 5 egymást követő százas breaket löktek. Robertson 2-t és Maguire 3-at lökött, és a harmadikkal 6-3-ra megnyerte a mecset.

A 2009 World Championshipen legyőzte Steve Davist, Ali Cartert és Stephen Maguire-t, hogy először érje el a Világbajnokság elődöntőit, mielőtt 14-17-re kikapott Shaun Murphytől (olyan mérkőzés során, amin 7-14-es hátrányban is volt, és 14-14-re egyenlített).

2009 októberében Robertson megszerezte a 2009-es Grand Prix trófeát Glasgow-ban, egy 9-4 arányú győzelemmel a kínai Ding Junhui-val szemben a döntőben. Robertson negyedik címének megszerzésével a legsikeresebb nem brit játékos lett a sportág történetében. Ezzel a győzelmével az előzetes világranglista harmadik helyére jött előre.

2010 április 1-jén a China Open második körében Peter Ebdon ellen meglökte első hivatalos maximum breakét.

A 2010-es Világbajnokság első körében 10-5 arányban legyőzte Fergal O'Brient. A második fordulóban Martin Gould 0-6 és 5-11 arányban is vezetett az ausztrál ellen, akinek ennek ellenére sikerült megfordítania a mérkőzést és 13-12 arányban győznie. A negyeddöntőben Steve Davist múlta felül magabiztosan 13-5-re és jutott elődöntőbe, ahol Ali Carterrel találkozott. Cartert 17-12-re legyőzte és ezzel életében először világbajnoki döntőbe jutott. A döntőben 18-13 arányban győzött Graeme Dott ellen, s így ő lett minden idők harmadik Egyesült Királyságon kívüli játékosa, aki elhódította a világbajnoki címet.[8]


2010/2011[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Robertson az idényt a Shanghai Masters első körében elszenvedett vereséggel kezdte, azonban a World Open már ismét sikereket hozott. A 64 között győzött Graeme Dott ellen, majd David Morris, Andrew Higginson, Ricky Walden és Mark Williams legyőzése következett. A döntőben 5-1-re legyőzte Ronnie O'Sullivant,[9] ezzel megerősítve vezető helyét a világranglista élén. Robertsont meghívták a Premier League Snooker tornára, ahol az elődöntőig jutott.[10] A UK Championshipen negyeddöntős volt, ahol 7-9-es vereséget szenvedett Shaun Murphytől.[11]

A Matersen negyeddöntős volt, ott azonban kikapott 4-6-ra Mark Allentől.[12] A German Masters első fordulójában kiesett,[13] majd a második körben búcsúzott a Welsh Openen és a China Openen is.[14][15] A Világbajnokságon utolérte a Crucible átka (első világbajnoki címét senki nem tudta még megvédeni a Crucible Színházban) és az első fordulóban kikapott a későbbi döntős Judd Trumptól 8-10-re.[16]

2011/2012[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neil Robertson 2012-es Mesterek Tornája győzelme

Robertson számára a szezon csalódással kezdődött, mivel hazai versenyén, az Australian Goldfiels Openen a 16 között vereséget szenvedett Dominic Daletől.[17] Ezt követően jelentős formajavuláson ment keresztül és a Shanghai Mastersen Liang Wenbo, Michael Holt és John Higgins legyőzése után egy szoros meccsen kapott ki Mark Williamstől az elődöntőben 5-6-ra.[18] A PTC sorozat 6. állomásán győzött, a döntőben Ricky Waldent verte 4-1-re,[19] majd a 8. állomáson újabb kispontszerző címet zsebelhetett be, ezúttal Judd Trumpot győzve le a fináléban szintén 4-1 arányban.[20] Ez a győzelem egyben azt is jelentette, hogy Robertson pályafutása során továbbra sem veszített pontszerző torna döntőjében. A UK Championshipen legyőzte Tom Fordot, Graeme Dottot és Ding Junhuit, és életében először bejutott a torna elődöntőjébe.[21] Ott Judd Trump ellen játszott és egy rendkívül szoros mérkőzésen- a két játékos között soha nem volt két frame-nél nagyobb különbség- végül 7-9-re veszített.[22]

Robertson megnyerte a 2012-es Masterst, a döntőben Shaun Murphyt 10-6 arányban győzte le,[23] a döntőig vezető úton pedig Mark Allen és Mark Williams volt az első két fordulóban az ellenfele, mielőtt az elődöntőben ismét Judd Trumppal találkozott. Az angol játékost 6-3-ra győzte le. A mérkőzés utáni interjúban Robertson elmondta, hogy a közönség viselkedését nem érezte korrektnek vele szemben és Trump barátai a mérkőzés közben folyamatosan bekiabáltak, azért drukkoltak, hogy beejtse a fehéret. A két játékos viszonya korábban sem volt jónak mondható, de ez az eset és Trump mérkőzés utáni nyilatkozata csak tovább rontott a kapcsolatukon.[24][25] A döntő első szakaszában Robertson 5-3-as előnyt épített ki Murphyvel szemben, s bár a második szakasz első frame-jét elvesztette, ezt követően sorozatban négy frame-t nyert. Murphynek sikerült feljebb zárkóznia, de a 16. frame-ben egy 70-es breakkel Robertson biztosította győzelmét és csupán negyedik nem brit játékosként hódította el a címet.[26]

A következő három pontszerzőn a második fordulónál nem sikerült tovább jutnia[27] és a PTC Nagydöntőjének fináléjában végeszakadt a döntőkre vonatkozó veretlenségi sorozatának is, mivel Stephen Lee 4-0-ra legyőzte őt.[28] A China Openen negyeddöntőt játszott. A Világbajnokság első körét sikeresen vette, legyőzte Ken Dohertyt 10-4-re, majd David Gilbert 13-9-es legyőzésével negyeddöntőbe jutott, ahol Ronnie O'Sullivannel találkozott.[29] Az első szakasz után Robertson vezetett 5-3 arányban, azonban O'Sullivan egy hat egymást követő frame megnyeréséből álló sorozatának is köszönhetően fordított, és 13-10-re győzött.[30] Robertson az évadot a világranglista 7. helyén zárta.[31]

2012/2013[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Robertson gyengén kezdte a szezont, a Wuxi Classicon az első, az Australian Goldfields Openen és a Shanghai Mastersen a második fordulóban esett ki. A lengyelországi kispontszerzőn ismét győzni tudott, Jamie Burnettet a döntőben 4-3-ra győzte le.[32] A kínai Chengduban megrendezett International Championshipen Ryan Day, Matthew Stevens, Lu Haotian és Shaun Murphy legyőzésével jutott döntőbe. A fináléban 8-6-ra vezetett Judd Trump ellen, azonban a következő négy frame-et elvesztette és végül 8-10 arányban alulmaradt.[33] A UK Championshipen könnyedén jutott el a negyeddöntőig Tom Ford (6-1) és Barry Hawkins (6-2) legyőzésével, ahol Mark Selbyvel találkozott. Annak ellenére, hogy 4-0-ra vezetett, az éjfél után véget érő meccset végül 4-6-ra elvesztette.[34]

2013 elején címvédőként vágott neki a Mastersnek. Az első fordulóban hátrányból kapaszkodott vissza Ding Junhui ellen, megnyerve az utolsó három frame-et, ami 6-5-ös győzelmet jelentett számára.[35] A mérkőzés emlékezetes jelente volt, amikor Robertson a mindent végleg eldöntő piros belökése után felkiáltott: "You beauty!" A következő mérkőzése is döntő frame-et hozott Mark Allen ellen, amit egy 105-ös breakkel sikerült megnyernie,[36] hogy azután az elődöntőben Shaun Murphy könnyed 6-2-es legyőzésével ismét döntőbe jusson. Robertson 3-8-as hátrányában még tudott nyerni három egymást követő frame-et, azonban Mark Selby megnyerte a következő kettőt és így 10-6 arányban legyőzte az ausztrált.[37] Robertson a későbbiekben elődöntős volt a German Mastersen és a World Openen is. A PTC Nagydöntő döntőjét egymást követő második évben sikerült elérnie Jamie Burnett, Barry Hawkins, Xiao Guodong és Tom Ford legyőzésével. A döntőben Ding Junhui volt, aki végül 4-3-ra legyőzte.[38]

Robertson ismét tornagyőzelmet ünnepelhetett, amikor a China Openen Jimmy Robertson (5–0), Mark Allen (5–1), Marcus Campbell (5–2) és Stephen Maguire (6–5) legyőzése után[39] a döntőben visszavágott Mark Selbynek, legyőzve őt 10-6-ra.[40] Ez a siker egyben karrierje hetedik nagypontszerző címét is jelentette és feljött a világranglista második helyére. Annak ellenére, hogy úgy tűnt, jó formában érkezik a Világbajnokságra már az első körben búcsúzni kényszerült, miután kikapott Robert Milkinstől 8-10-re. Robertson a mérkőzés után azt nyilatkozta, hogy rossz taktikát választott és túl sok biztonsági játékot vállalt fel.[41] Bár a mérkőzést elvesztette, a 143-as break, amit a meccs során lökött elég volt ahhoz, hogy a szezon végén megrendezett éves díjátadón ő vehesse át a torna legnagyobb breakéért felajánlott Betfair Golden Cue-t.[42][43] Robertson a szezont pályafutása során másodszor a világranglista második helyén fejezte be.

2013/2014[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013 májusában Neil Robertson a Wuxi Classic selejtezőjében Mohamed Khairy ellen meglökte pályafutása második hivatalos maximum breakét.[44] A torna főtábláján is megállíthatatlannak bizonyult és John Higgins döntőbeli legyőzésével (10-7) megnyerte nyolcadik nagypontszerző tornáját. Higgins a mérkőzés első szakaszát jobban kezdte, vezetett 5-2-re, onnan azonban Robertson fordított és 8-5-ös előnyre tett szert, mielőtt megállítva Higgins kísérletét a visszakapaszkodásra, megszerezte egymást követő második tornagyőzelmét Kínában.[45] Hazai tornájának, az Australian Goldfields Opennek betegen vágott neki, ennek ellenére egészen a döntőig jutott, az odáig vezető úton a negyeddöntőben legyőzte Joe Perryt (5-2), az elődöntőben pedig Mark Selbyt (6-3).[46] A döntőben vereséget szenvedett Marco Futól 6-9 arányban.[47] Mivel az egészségi állapota nem javult, a soron következő Rotterdam Open PTC tornáról kénytelen volt visszalépni. Szeptemberben pályafutása során először részt vett a 6 Pirosas Világbajnokságon, ahol rögtön a döntőbe jutott és csak a címvédő Mark Davistől kapott ki.[48] A Shanghai Mastersen és az Indian Openen negyeddöntős volt, mindkétszer a későbbi győztes Ding Junhuitól szenvedett vereséget.[49] Az International Champiomshipen a 16 között Peter Ebdon búcsúztatta. A Champion of Champions meghívásos tornán a csoportkörben Martin Gould legyőzésével került negyeddöntőbe. A negyeddöntőben 6-5-re legyőzte Ali Cartert, és ugyanilyen arányban kapott ki az elődöntőben Ronnie O'Sullivantől.[50]

Pályafutása szempontjából a UK Championshipen 2013. december 8-án aratott döntőbeli győzelme kiemelkedő fontosságú. A tornán Dylan Michell, Robbie Williams, Li Hang, Joe Perry és Stephen Maguire legyőzésével jutott elődöntőbe. Az elődöntőben úgy tűnt nem lesz nehéz dolga Stuart Bingham ellen, hiszen a 9 nyert frame-ig tartó mérkőzésen 8-3 arányban is vezetett, ám Binghamnek sikerült kiharcolnia a döntő frame-et. A 17. frame végül Robertson győzelmével zárult, aki életében először döntőt játszhatott a UK Championshipen. [51] A döntőben a címvédő Mark Selby ellen gyengén kezdett, Selby 5-1-re elhúzott, de az első szakasz utolsó két frame-jét Robertson megnyerte és reális esélye maradt a fordításra. Az esti szakaszban már Robertson dominált és végül 10-7-es győzelmet aratott. Ezzel a sikerrel megszerezte 9. nagypontszerző győzelmét, de ami ennél is fontosabb, teljesítette a Triple Crownt.[52] Ő lett a snooker történetének nyolcadik olyan játékosa, aki egyaránt megnyerte a Világbajnokságot, a Masterst és a UK Championshipet, és ő az első, akinek ez az Egyesült Királyságon kívülről érkezve sikerült.[53]

2014 januárjában a Championship League mérkőzések során az egy szezonban lökött százas breakeinek száma elérte a 63-at, megdöntve Judd Trump korábbi 61-es rekordját.[54] Február elején már 78-nál tartott, amit Ronnie O'Sullivan "a játék történetének valószínűleg legnagyszerűbb break-építő teljesítményeként" jellemzett.[55] A Welsh Openen Mark Williams ellen a 32 között 4-3-ra kiesett, miközben immár 88 százasnál tartott. [56] A World Openen a 16 között drámai végjáték után visszatett feketével nyert ellene Marco Fu 5-4 arányban.[57] A China Openen való indulása sokáig kérdéses volt, egyrészt a Világbajnokság közelsége miatt, másrészt mert a PTC Nagydöntőjének első fordulójában Shaun Murphy ellen elveszített meccs alatt láthatóan rosszul lett és úgy tűnt, komoly egészségügyi problémája van. Végül az indulás mellett döntött. Az első három fordulót döntő frame-es meccseken nyerte, sokszor komoly rosszulléttel küzdve. Az első meccse után szinte arra sem volt képes, hogy önerőből feláljon a székből és összepakolja a felszerelését, a meccs után pedig azt nyilatkozta, hogy ha tudja, hogy ennyire rosszul lesz, fel sem ült volna a repülőre.[58] Sokan javasolták, hogy lépjen vissza a tornáról ő azonban a folytatás mellett döntött és küzdőszellemével, kitartásával sokak elismerését kivívta.[59] A negyeddöntőben Graeme Dottot az elődöntőben Ali Cartert búcsúztatta, a döntőt 10-5-re vesztette el Ding Junhui ellen.[60] A vereség ellenére pályafutása egyik legnagyobb teljesítményeként értékelte a döntőbejutást. A Világbajnokság első fordulójában Robbie Williamst verte (10-2), majd Mark Allen legyőzésével jutott a legjobb nyolc közé.[61] A Judd Trump elleni negyeddőntőnek 99 százas birtokában vágott neki. A mérkőzés 22. frame-e nemcsak az egyenlítést hozta meg Robertson számára, hanem a történelmi 100. 100-as breaket is. A mérkőzést 13-11 arányban nyerte Robertson, annak ellenére, hogy 2-6-os és 8-11-es hátrányban is volt.[62][63] A Mark Selby elleni elődöntője egy rendkívül magas színvonalú mérkőzést hozott, ami végül 12 óra játék után az angol játékos győzelmét hozta (17-15).[64]

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A snooker tornák idején Cambridge-ben, Angliában él. A Willie Thorne's Snooker Club-ban edz Joe Perryvel és Vinnie Calabresevel.

A nyári hónapok alatt Robertson visszatér szülővárosába; Melbourne-be. Háromszor nyerte a West Coast Internationalt, egymás után mindegyiken okozott meglepetést, egy-egy lenyűgöző 147-es breaket is produkált.

Norvég barátnője, Mille, 2010.május 2-ára volt beütemezve első gyermekükkel, miközben Neil, Sheffieldben, Graeme Dott ellen a világbajnoki döntőt játszotta. Neil honlapján, 2010.május 12-én közölték, hogy megszületett első gyermekük, Alexander.


Karrierje versenyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ranglista versenyek 1998/
99
2000/
01
2001/
02
2003/
04
2004/
05
2005/
06
2006/
07
2007/
08
2008/
09
2009/
10
2010/
11
2011/
12
2012/
13
2013/
14
2014/
15
Wuxi Classic nem rendeztek 1. Gy Gy
Australian Goldfields Open nem rendeztek 2. 2. D D
Shanghai Masters nem rendeztek 1. 2. 1. 1. ED 2. ND
International Championship nem rendeztek D 3.
British Open 1. SK SK SK 1. nem rendeztek
Grand Prix/LG Cup/World Open 1. SK SK SK 3. 1. Gy CsK 1. Gy Gy 2. ED 3.
UK Championship 1. 1. SK SK 2. ND 1. 1. 2. 2. ND ED ND Gy
Scottish Open 1. SK SK 2. nem rendeztek
European Open/Irish Open/Málta Kupa 2. NR SK ND ND 1. 2. nem rendeztek
Welsh Open 1. SK SK SK 3. 1. Gy 3. ED 2. 2. 1. 2. 3.
China Open 1. SK SK NR SK 1. 2. 1. 2. 2. 2. ND Gy D
German Masters nem rendeztek 1. 2. ED 2.
Thailand Masters 1. SK SK nem rendeztek
Northern Ireland Trophy nem rendeztek 3. ND ND 3. nem rendeztek
Bahrain Championship nem rendeztek Gy nem rendeztek
PTC nagydöntő nem rendeztek NI D D 1.
Snooker Világbajnokság SK SK SK SK 1. ND 2. 2. ED Gy 1. ND 1. ED
Indian Masters nem rendeztek ND
Nem ranglista versenyek
The Masters NI NI NI SzK NI NI ND 1. ND 1. ND Gy D ND
Masters Qualifiers NI NI NI Gy NR nem indult nem rendeztek
Premier League Snooker nem indult CsK NI CsK ED CsK ED NR
Champion of Champions nem rendeztek ED
Wuxi Classic nem rendeztek CsK nem indult NR
Rövidítések jelentései
NR az adott évben nem rendezték meg a versenyt NI nem vett részt a versenyen
Kiz. kizárták a versenyről x. hányadik körben esett ki a versenyen
(CsK = csoportkör, SzK = szabadkártyás kör)
SK nem jutott a főtáblára, a selejtezők során kiesett
ND a negyeddöntőig jutott ED az elődöntőig jutott
D a döntőig jutott, második helyen végzett Gy megnyerte a versenyt

Tornagyőzelmei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pontszerző[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Grand Prix - 2006, 2009
  • Welsh Open - 2007
  • Bahrain Championship - 2008
  • Snooker Világbajnokság - 2010
  • World Open - 2010
  • China Open - 2013
  • Wuxi Classic - 2013
  • UK Championship - 2013
  • Wuxi Classic - 2014

Kispontszerző[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Warsaw Classic - 2011
  • Alex Higgins International Trophy - 2011
  • Gdynia Open - 2012

Nem pontszerző[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Masters kvalifikációs torna – 2003
  • Masters - 2012
  • General Cup International - 2012

Amatőr[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oceania Championship - 2002
  • World Under-21 Snooker Világbajnokság - 2003

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Neil Robertson témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://news.bbc.co.uk/sport2/hi/other_sports/snooker/8658510.stm
  2. Rank stupidity?”, 2014. május 20. (Hozzáférés ideje: 2014. május 26.) 
  3. http://www.cuetracker.net/pages/centuries.php?season=2013/2014
  4. http://www.neilrobertson.net/html/profile.htm
  5. http://www.neilrobertson.net/html/profile.htm
  6. http://www.cuetracker.net/pages/players.php?ID=16&season=1998/1999
  7. http://www.neilrobertson.net/html/profile.htm
  8. http://news.bbc.co.uk/sport2/hi/other_sports/snooker/8658510.stm
  9. http://news.bbc.co.uk/sport1/hi/other_sports/snooker/9035008.stm
  10. http://www.snooker.org/res/index.asp?event=46
  11. http://www.snooker.org/res/index.asp?event=23
  12. http://www.snooker.org/res/index.asp?event=29#r7
  13. http://www.snooker.org/res/index.asp?event=24
  14. http://www.snooker.org/res/index.asp?event=25
  15. http://www.snooker.org/res/index.asp?event=27
  16. http://www.snooker.org/res/index.asp?event=28
  17. http://www.guardian.co.uk/sport/2011/jul/21/neil-robertson-australian-open-snooker
  18. http://news.bbc.co.uk/sport1/hi/snooker/14865297.stm
  19. http://snookerhq.com/2011/10/02/robertson-romps-to-warsaw-classic-victory/
  20. http://ptckillarney.com/index.php?option=com_k2&view=item&id=85:derek-kiely
  21. http://www.yorkpress.co.uk/sport/9411351.UK_Snooker_Championship__Robertson_deflates_Ding/
  22. http://news.bbc.co.uk/sport1/hi/snooker/16116320.stm
  23. http://www.bbc.com/sport/0/snooker/16671018
  24. http://eurosport.yahoo.com/21012012/58/beaten-trump-berates-boring-robertson.html
  25. http://maximumsnooker.com/bgc_masters_2012_robertson_thunders_into_final.htm
  26. http://news.bbc.co.uk/sport1/hi/snooker/16671018.stm
  27. http://snooker.org/res/index.asp?player=154&season=2011
  28. http://eurosport.yahoo.com/18032012/58/lee-downs-robertson-end-title-drought.html
  29. http://snooker.org/res/index.asp?event=102
  30. http://www.guardian.co.uk/sport/2012/may/03/ronnie-osullivan-neil-robertson?newsfeed=true
  31. http://www.worldsnooker.com/staticFiles/1d/b0/0,,13165~176157,00.pdf
  32. http://www.wbj.pl/article-60669-neil-robertson-wins-gdynia-open.html
  33. http://www.theguardian.com/sport/2012/nov/04/trump-robertson-international-championship-final
  34. http://www1.skysports.com/snooker/news/12243/8314922/UK-Championship-Mark-Selby-comeback-stuns-Neil-Robertson
  35. http://www.bbc.com/sport/0/snooker/21004665
  36. http://www.bbc.com/sport/0/snooker/21064288
  37. http://www.theguardian.com/sport/2013/jan/20/mark-selby-neil-robertson-masters
  38. http://www.dailymail.co.uk/sport/othersports/article-2295012/Ding-Junhui-beat-Neil-Robertson-final-Dafabet-Players-Tour-Championship-Grand-Finals.html
  39. http://www.dailymail.co.uk/sport/othersports/article-2301496/Neil-robertson-Mark-Selby-reach-snookers-China-Open-final.html
  40. http://www.bbc.com/sport/0/snooker/21988562
  41. http://www.bbc.com/sport/0/snooker/22299174
  42. https://www.facebook.com/WorldSnooker1/posts/10151353050172062
  43. http://www.worldsnooker.com/page/NewsArticles/0,,13165~3148409,00.html
  44. http://www.worldsnooker.com/page/NewsArticles/0,,13165~3193480,00.html
  45. http://www.worldsnooker.com/page/NewsArticles/0,,13165~3218055,00.html
  46. http://snooker.org/res/index.asp?player=154
  47. http://www.worldsnooker.com/page/NewsArticles/0,,13165~3237685,00.html
  48. http://www.worldsnooker.com/page/SixRedsWorldChampionshipArticle/0,,13165~3451360,00.html
  49. http://snooker.org/res/index.asp?player=154>
  50. http://www.snooker.org/res/index.asp?event=280
  51. http://www.worldsnooker.com/page/NewsArticles/0,,13165~3565916,00.html
  52. http://www.dailymail.co.uk/sport/othersports/article-2520462/Neil-Robertson-claims-UK-Championship-triple-crown-comeback-win-Mark-Selby.html
  53. http://tv.eurosport.hu/snooker/storynews_sto4041554.shtml
  54. Murphy 147 / Robertson Centuries Record. World Professional Billiards and Snooker Association, 2014. január 9. (Hozzáférés: 2013. február 11.)
  55. Snooker: Neil Robertson's century-breaking performances 'insane', claims Ronnie O'Sullivan. Daily Star, 2014. február 2. (Hozzáférés: 2013. február 11.)
  56. Williams Knocks Out World Number One. World Snooker. (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  57. Haikou World Open: Marco Fu beats Neil Robertson as John Higgins stuns Judd Trump”, Sky Sports, 2014. március 13. (Hozzáférés ideje: 2014. március 14.) 
  58. http://www.bbc.com/sport/0/snooker/26826550
  59. ROBERTSON'S WARRIOR INSTINCT
  60. Ding Junhui wins China Open to equal Stephen Hendry record. BBC Sport. (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  61. World Snooker Championship 2014: Neil Robertson near century of centuries”, The Daily Telegraph, 2014. március 13. (Hozzáférés ideje: 2014. március 14.) 
  62. Neil Robertson hits historic 100th century break. BBC Sport, 2014. április 30. (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  63. World Snooker Championship 2014: Robertson in semi-finals. BBC Sport. (Hozzáférés: 2014. május 1.)
  64. Mark Selby sets up World Championship showdown with Ronnie O'Sullivan after thrilling victory over Neil Robertson. Daily Mail. (Hozzáférés: 2014. május 6.)