Ncome-menti csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ncome-folyó menti csata
Dátum 1838. december 16.
Eredmény Búr győzelem
Harcoló felek
KwaZulu flag 1985.svg Zulu Királyság Voortrekker flag.svg Búr telepesek
Parancsnokok
KwaZulu flag 1985.svg Dambuza
KwaZulu flag 1985.svg Ndlela kaSompisi
Voortrekker flag.svg Andries Pretorius
Voortrekker flag.svg Sarel Cilliers
Haderő
10 - 15 ezer harcos 470
Veszteségek
3000 halott 3 sebesült

A Ncome-folyó menti csata, vagy elhíresült nevén A csata a Véres-folyónál egy 1838. december 16-án lezajlott csata volt a „nagy vándorlást” végző búrok és az őslakos zuluk között. Elhíresült nevét a csata után ott maradt zulu holttestek miatt kapta, akiknek vére vörösre színezte a folyót.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1838-ban a búrok megkezdték nagy vándorlásukat amely során a brit gyarmatokról és a saját területeikről elköltözve elindultak élhető helyet keresni. Natal területére értek, ahol Dingaan zulu király uralkodott. A búrok vezetője Piet Retief tárgyalásokat kezdett a zulu királlyal országa egy részének megvételéről. A király belegyezett országa egy részének eladásába, feltéve, hogy a búrok visszahozzák a szomszédos törzs által ellopott marháit, és adnak neki 11 puskát. Retief és csapata különösebb nehézségek nélkül visszahozta a király állatait, azonban a puskák átadását megtagadta. Dingaan király nagy haragra gerjedt és bosszút esküdött a telepesek ellen.

Retief 1838. február 3-án érkezett vissza Mgundgundlovuba, a Zulu Királyság fővárosába. A telepesek a városban töltötték az éjszakát és másnap egyeztették, hogy Dingaan király mely területeket engedi át a búroknak. Ezt követően a telepesek meghívást kaptak egy táncos búcsúestre, ám amikor megérkeztek a faluba, a zuluk arra kérték őket, hogy fegyvereiket tegyék le a falu bejáratánál. Amint a mit sem sejtő voortrekkerek elérték a „mulatság” helyszínét Dingaan jelt adott harcosainak akik erre leteperték és megkötözték a telepeseket. Február 5-én foglyokat felvonszolták a közeli kivégződombra. Valamennyiüket agyonverték, Retiefet végezték ki utoljára, így végig kellett néznie társai halálát. A zulu király alattomos csele hatalmas felháborodást váltott ki a vándorló búrok között, akik bosszút esküdtek Dingaan ellen.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

a zuluk támadása a búrok ellen

Retief csapatának kivégzését követően kilenc hónappal, decemberben indult útnak a zuluk felé 470 főnyi vortrekker Andries Pretorius vezetése alatt. Alig három nap lovaglást követően Pretorius előre küldött felderítői jelezték, hogy a zuluk hadserege a búrok oszlopa felé közeledik. A parancsnok rögtön alkalmas helyet keresett a támadók fogadására. Ezen hely a Ncome folyó egy olyan szakasza volt ahol egy vízmosás torkollott, más források szerint szakadék szegélyezett. A vándorlók természetesen nagy számmal rendelkeztek szekerekkel, ugyanis a nagy vándorlás során javarészt ezen költöztették családjukat és ingóságaikat. Ezen szekerekkel felvették a szokásos vortrekker védelmi alakzatot, tehát gyűrű alakban felállították és összekötözték őket. Pretorius csapata három kisebb ágyút is elhelyezett a szekerek között. A védelmi pozíció felvételét követően Pretorius egy kisebb egységgel a zuluk elé sietett. Amint megpillantották a több mint tízezer fős zulu hadsereget, nyomban visszasiettek a táborba.[1]

Még ezen éjszaka során a zuluk körbevették a búr tábort, azonban a rossz látási viszonyok következtében (többször is eltévedtek, így) nem indítottak támadást. Másnap reggel, (december 16-án) a köd már kora hajnalban felszállt és a zuluk rögtön rohamra indultak. A létszámban még ötszáz főt sem elérő búr csapat egy hatalmas, 10-15 ezer fős zulu hadsereggel találta szembe magát. Ekkor a zuluk rögtön hatalmas hibát vétettek, ugyanis tömött sorokban indultak rohamra, így a védekező vortrekkereknek szinte céloznia sem kellett. Még a szekértábor elérése előtt a telepesek újra és újra ismétlődő sortüzet zúdítottak a támadó zulukra és rövidesen szétzilálták az első hullámot.

A telepesek több zulu rohamot visszavertek, s lőszerkészletük fogyóban volt. A válságos pillanatban Pretorius csapata élén kirontott a szekértáborból, és visszavonulásra kényszerítette az alélt zulukat. Ekkor fejetlen zulu visszavonulás kezdődött. Az őslakosok a folyó medrében, vagy a közeli nádasban próbáltak elbújni ám a kitörő búrok kíméletlenül lemészárolták őket. Ekkor Ndela, a zuluk egyik vezetője rohamra indította hadserege elit egységét, a híres fekete pajzsosokat és fehér pajzsosokat. Az első rohamokban megvert zuluk azonban elsodorták a támadó elit alakulatot, így a csata eldőlt. A zuluk egy része a folyón keresztül próbált elmenekülni, ám Pretorius csapata nagy részüket levágta. A csata döntő búr győzelemmel és a zuluk rendezetlen visszavonulásával végződött.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A győztes csatát követően a telepesek hada tovább nyomult a zulu főváros felé, ám annak lakói a közeledésükre elmenekültek és felgyújtották a falut. Így a telepesek végre megalapíthatták első jelentős államukat, a Natal Köztársaságot.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mikor, hol, miért és hogyan történt? (magyar nyelven). Reader's Digest (1996). Hozzáférés ideje: 2012. december 19.