Nagy Ferenc (kémikus, 1908–1982)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy Ferenc
Született1908. március 12.[1]
Párkány[1]
Elhunyt1982. szeptember 15. (74 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakémikus
KitüntetéseiKossuth-díj (1952)
SablonWikidataSegítség

Nagy Ferenc (Párkány, 1908. március 12.Budapest, 1982. szeptember 15.) Kossuth-díjas (1952) magyar kémikus.

Életpályája[szerkesztés]

1949–1950 között a Kőszénbánya és Téglagyár Társ. Pesten nevű vállalat vegyésze volt. 1950-től a Budapesti Tűzállóanyaggyár munkatársa, 1952-től főmérnöke volt. 1957-ben főmérnöki beosztásából felmentették és főtechnológussá nevezték ki, egyidejűleg új kutatásokra kapott megbízást. 1959–1963 között a Magnezitipari Művek kutatólaboratóriumának vezetője volt. 1963–1973 között a Fémoxidüzemet vezette. 1973-ban nyugdíjba vonult.

Munkássága[szerkesztés]

A Budapesti Tűzállóanyaggyárban a gyártmányok minőségjavításával foglalkozott. Az 1953–1954. évi tervezett építőanyaggyártóipari fejlesztéshez kidolgozta a cementipari forgókemencék, mészégetőkemencék stb. béléstégláinak korszerű gyártástechnológiáját. A Kossuth-díj ezüst fokozatával (1952) a kohászati tűzálló anyagok korszerű gyártástechnológiájának kidolgozásáért tüntették ki.

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. július 22.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Díjasok és kitüntetettek adattára 1948-1980. Összeállította és szerkesztette: Magyar Józsefné. Kaposvár, Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1984.
  • Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. 4. átdolgozott, bővített kiadás: Szerkesztette: Hermann Péter. Budapest, Kossuth, 1981.
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8