Négypettyes szerecsenkata

Négypettyes szerecsenkata
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Bogarak (Coleoptera);
Család:	Katicabogárfélék (Coccinellidae);
Nem:	Platynaspis;
Tudományos név
	Platynaspis luteorubra; (Goeze, 1777)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Négypettyes szerecsenkata témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Négypettyes szerecsenkata témájú médiaállományokat és Négypettyes szerecsenkata témájú kategóriát.

A négypettyes szerecsenkata (Platynaspis luteorubra) a katicabogárfélék családjába tartozó, Eurázsiában honos, levéltetvekkel táplálkozó bogárfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A négypettyes szerecsenkata testhossza 2,5-3,5 mm. Felülről megnyúlt ovális alakú, kb. 1,5-ször hosszabb, mint amilyen széles, körvonala nagyjából tagolatlan. Felső felszíne finoman szőrözött és pontozott. Színe fekete, a szárnyfedőkön két-két nagy piros-narancsos folttal. Az előtor oldalsó szélei világosak, a hím feje sárga, a nőstényé fekete. Hasi oldala fekete és sűrűn szőrös. Csápjai rövidek, tízszelvényesek. Lábai halványbarnák, a "combok" feketék; alakjuk robusztus, lapított. Csápjai rövidek, tízszelvényesek.

Lárvája és bábja eltér a többi katicabogárétól, feltehetően azért, hogy védettebb legyen a hangyák támadásai ellen. A lárva halványbarna vagy szürke, alakja széles, lapos, ovális. Széleit merev szőrök szegélyezik, lábai a test alatt rejtőznek. Feje veszély esetén visszahúzható a torba. Bábja halvány sárgásbarna, idővel sötétbarna. Alakja hengeres és sűrűn borítják a különböző hosszúságú sörték.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A négyfoltos törpebödice hasonlít hozzá.

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsiában honos, a Brit-szigetektől Közép-Ázsiáig és Nyugat-Szibériáig. Viszonylag ritka, állományai elszigeteltek.

Életmódja[szerkesztés]

Sík- és dombvidéki, száraz, meszes-homokos talajú gyepekben, legelőkön, domboldalakon, erdőszéleken él, ahol sok hangyabolyt talál. Tavasztól őszig megfigyelhetők, de eléggé ritkák és legfeljebb egy-egy példány kerül elő. A telet a száraz fűcsomókban, levelek alatt vészelik át. Általában a fű között, esetleg kisebb kórókra bokrokra felkapaszkodva mozog. Mind az imágó, mind a lárva ragadozó, különféle levéltetvekre vadásznak. A lárva a hangyabolyokba (pl. a közönséges feketehangya fészkébe) is behatol és felfalja a hangyák által "tenyésztett" levéltetveket. Egész nyáron át fejlődik, majd ősszel bebábozódik és átalakul imágóvá. A lárvák és a bábok egy kis hányada áttelelhet és kora tavaszra halasztja az átalakulást.

Magyarországon nem védett.