Molnár József (labdarúgó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Fausto (vitalap | szerkesztései) 2020. július 25., 14:10-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Pályafutása)
Molnár József
Molnár József
Molnár József
Személyes adatok
Születési dátum1924
Születési hely?, Magyarország
Állampolgárságmagyar
Posztcsatár
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
19461955Magyar 1949-1956 Dorogi Bányász232 (153)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Molnár József (1924 –) labdarúgó. Minden idők legeredményesebb dorogi játékosa, aki 1946 és 1955 között 232 bajnoki mérkőzésen 153 gólt szerzett.

Pályafutása

1946-ban lett az akkor NB I-es dorogi csapat játékosa, ahol csapattársa volt Grosics Gyula is. Bár a csapat szerencsétlenül kiesett az első Dorogon töltött éve után, kivételes képességei már akkor megcsillantak és 1947-ben 18 góljával máris házi gólkirály lett. A Testvériség ellen mesternégyest lőtt. Az NB II-ben is kitartott a csapat mellett. A két másodosztályú évadban is ontotta a gólokat. Háromszor ismételte meg korábbi NB I-es bravúrját, amikor négyszer is eredményes tudott lenni egy ugyanazon meccsen. Négy alkalommal ért el mesterhármast, egy ízben pedig 6 gólt. 1949-ben tagja volt az NB II-es bajnoki címet, majd a Bajnokok Bajnoka címet nyert csapatnak. A bajnokcsapat tagjaként 28 alkalommal lépett pályára és 33 gólt szerzett, mellyel az NB II. gólkirálya lett. 1955-ig összesen 232 bajnoki meccsen 153 gólt szerzett, amellyel azóta is csúcstartó a dorogi labdarúgás történetében. Az NB I-ben 178 alkalommal játszott dorogi színekben és 85 gólt jegyzett. Közel egy évtizednyi pályafutása alatt összesen 9-szer ért el mesterhármast, 4-szer mesternégyest, egyszer pedig 6 gólt bajnokin. Góllövő kedvét kamatoztatta egyéb tét- és hivatalos mérkőzésen is. A Bányász Kupa döntőjében két alkalommal is duplázott, egy barátságos mérkőzésen pedig 7-szer volt eredményes. Négyszeres Vidék Legjobbja, kétszeres Bányász Kupa-, Népszava- és Felszabadulás Kupa-győztes, Magyar Kupa ezüstérmes. A kupadöntőn is pályára lépett, de ott nem sikerült gólt szereznie, azonban a nyolcad-, negyed- és az elődöntőben eredményes volt, utóbbin duplázott is. Legszebb emlékű mérkőzései közé tartozik a kor két legkiemelkedőbb csapata, az MTK és a Bp. Honvéd elleni 4:0-s győzelmek, ráadásul közvetlenül egymást követő fordulóban. Maga Puskás Ferenc is kifakadt a Honvéd elleni meccs után mondván, a dorogiak olyan lehengerlő formában játszottak, hogy ők tehetetlenek voltak. Szintén emlékezetes és egyben sporttörténeti ritkaság, hogy Grosicsnak egy csapat 6 gólt tudjon rúgni tétmeccsen. Márpedig minden idők egyik legjobb kapusával ez megesett első osztályú bajnoki mérkőzésen, ráadásul egykori csapata, a Dorog ellen. A féltucat gólból Molnár két találattal vette ki részét, és hogy még fokozódjon a dorogiak szemszögéből a nem mindennapi teljesítmény értéke, a mérkőzésre idegenben került sor. Ezen felül az ő góljával nyert a Dorog a Fradi ellen az Üllői úton, majd egy másik alkalommal újfent, de akkor góljával csak hozzájárult a sikerhez. Szintén pályára lépett az FTC elleni hazai 5:0-s győzelmet hozó találkozón, pedig akkor formán kívül még gólt sem szerzett és le is cserélték, valamint játszott a magyar válogatott ellen a Dorogon megrendezett találkozón. A kor magyar futball színvonalát és erejét jól jellemzi, hogy egy ilyen kimagasló és gólérzékeny játékos nem kaphatott helyet a nemzeti tizenegyben lévén, hogy többek között olyan klasszis csatárai voltak a honi labdarúgásnak akkoriban, mint Puskás Ferenc, Deák Ferenc, vagy Hidegkuti Nándor. Ha a legnagyobbak között nem is tudtak helyet szorítani neki, a Közép-Magyarország- és a Bányász válogatott szinte állandó tagja volt. Lenyűgöző eredményeit még túl is szárnyalhatta volna, azonban pályafutása során két ízben is hosszabb időt ki kellett hagynia sérülés miatt. A remek egyéni teljesítménye mellett kiváló csapatjátékos és jó közösségi szellemű ember is volt. Pályafutása után is tartotta a klubbal a kapcsolatot és gyakran szerepelt a Dorogi Öregfiúk csapatában. Szinte biztosra vehető, hogy az 1955-ben felállított csúcsát senki sem bírja még csak megközelíteni sem, így minden bizonnyal a Dorogi FC Örökös Gólkirálya marad az idők végezetéig.[1][2]

Források

  1. Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ A Dorogi Bányász labdarúgói
  2. Meszes Lajos - Kovács Lajos: Dorogi Sporttörténet, 2. kötet/1946-55/