Ugrás a tartalomhoz

Mikola-cső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Misibacsi (vitalap | szerkesztései) 2020. szeptember 13., 11:06-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 62.165.236.22 (vita) szerkesztéséről Turokaci szerkesztésére)
Mikola-cső

A Mikola-cső egy hosszú, színezett vízzel töltött, a vízszintestől a függőlegesig változtatható helyzetű üvegcső, amelyben egy buborék mozoghat. Feltalálója, Mikola Sándor nevét viseli.

Megfelelő csővastagság és buborékméret esetén a buborék elég lassan mozog, és nagyon hamar felvesz egy, a cső helyzetétől függő egyenletes sebességet. A Mikola-cső az egyenes vonalú egyenletes mozgás szemléltetésére való kísérleti eszköz. Ugyanakkor, mivel a Mikola-cső kezelése rendkívül egyszerű, a diákok korán elsajátíthatják a kísérletezés, jegyzőkönyvkészítés alapvető módszereit.

Kísérletezés

Az eszközzel többféle célból lehet kísérleteket végezni. Egyrészt adott szögben rögzített Mikola-csőnél egy mérőszalag és egy stopperóra segítségével meg lehet mutatni, hogy a buborék által megtett út és az ehhez szükséges idő egyenesen arányos egymással, azaz a mozgás egyenletes. A két mennyiség hányadosa az adott mozgásra jellemző állandó. Ezt a mérést a sebesség fogalmának a bevezetésekor szokás elvégezni.

A másik nagyon hasznos kísérlet pedig annak meghatározása, hogy a buborék milyen szögben halad a leggyorsabban (ez körülbelül 45-50°[1]között lehet). Optimális esetben a buborék a csőben kb. 53°-os szögben mozog a leggyorsabban, de ezt a kísérleti eredmények valószínűleg nem fogják mutatni.

Jegyzetek

  1. Mozaik Fizika 11-12 11.oldal 

Források

  • Budó Ágoston: Kísérleti fizika I. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986
  • Ifj. Zátonyi Sándor: Fizika 9., Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2009. ISBN 978-963-19-6082-2