Miazma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 2001:4c4e:1907:cb77:c9c1:4236:7c8f:52c2 (vitalap) 2020. május 21., 10:30-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (A lent felsorolt betegségek közül nem mindegyik kórokozója vírus, a félreérthető szövegrészeket javítottam.)

A miazma görög eredetű szó, a fertőzés azon fajtája, amelynél a betegséget okozó ágens nem közvetlenül más beteg embertől származik, hanem az állati szervezeten kívül, főleg a talajban tartózkodik, szaporodik és innen jut levegő, víz stb. közvetítésével olyan emberek szervezetébe, akik megfelelő helyen magukat az ilyen kórokozó hatásának kiteszik. Ide tartozik elsősorban a malária, sárgaláz, továbbá az ízületi csúz, a szeptikus csontvelőgyulladás, a fekélyes szívbelhártya-gyulladás, a tüdőgyulladás. Ezek az ún. miazmatikai betegségek.

A görög mitológiában a miazma egy külön életet élő ragályos erő. Amíg haláláldozattal meg nem tisztul a bűnös, a szerencsétlenség a társadalmat tartósan fogja sújtani. Példa rá Atreusz, aki megvendégelte testvérét, Thüesztészt egy finom pörköltre saját gyermekeinek húsából. A miazma megfertőzte Atreusz teljes családját, ahol egyik erőszakos bűncselekmény követte a másikat, alapot szolgáltatva számos görög mítosznak.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Miasma (Greek mythology) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • A Pallas nagy lexikona