Mary Rowlandson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Mary White Rowlandson (1635-7 körül – 1678 körül) amerikai gyarmati nő volt, aki részletesen beszámolt arról a 11 hétről és öt napról, amit az indiánok fogságában töltött. Rövid könyve (A Narrative of the Captivity and Restoration of Mrs. Mary Rowlandson) az amerikai irodalomban saját műfajt indított "fogságbeszámoló" (captivity narrative) néven. Meglepő módon halálával kapcsolatban semmilyen adat nem maradt ránk, csak valószínűsíthető, hogy még azelőtt meghalt, mielőtt kiadták volna elbeszélését. (Vaughan 1981, 32.)

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mary White néven született Angliában, Amerikában a Massachusetts állambeli Lancesterben élt. Édesapja a város egyik alapítója (Vaughan 1981, 32). Az apa felkent puritán ministráns volt 1660-tól. Mary 1656-ban ment feleségül Joseph Rowlandsonhoz. 1676. február 10-ének hajnalán, a Fülöp király szörnyűséges háborúja alatt, Lancastert megtámadta a Nashaway indiánok egy csoportja. Maryt, aki ekkor már három gyermek édesanyja volt (Joseph, Mary, és Sarah), azon a napon vitték magukkal fogolyként. 11 hétig és öt napig (Neubauer 2001, 70) szörnyűséges körülmények között hurcolták magukkal az indiánok szerte a vadonban a gyarmati egységeket kerülgetve. Egyszerű, művészi elemeket mellőzve mesél húsz különböző elszállíttatásáról. Át kellett élnie közben egyik gyermeke halálát, és hogy megölik egy barátját, miközben folyamatosan depresszióval és éhséggel küszködött. Végül kiszabadult és újra a férjével élhetett. 1676 május másodikán engedték el az indiánok 20 font váltságdíj fejében, amit a bostoni nők és John Hoar szedett össze.

Irodalmi jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mary Rowlandson volt az első amerikai nő, aki sikeresen könyvet adott ki (Neubauer 2001, 72). 1682-ben kiadott írása az egyik első volt azon írások közt, mely rendkívül népszerűvé vált a 17. században, amit később "fogságbeszámoló"-ként soroltak be. Ez kielégítő olvasmány volt a korabeli olvasók számára, mert saját életükhöz tudták mérni, s amely korábban nem létezett. Ezzel a művel egy sor hasonló témájú elbeszélés látott napvilágot, melyek az indiánokkal való nézetkülönbségeket inkább csak mélyítették, saját nemzeti és vallási öntudatukat ellenben erősítették. (Vaughan 1981, 3.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kathryn Zabelle Derounian-Stodola, Women's Indian Captivity Narratives. Penguin Classics Series, 1998. ISBN 0-14-043671-5.
  • Anthology of American Literature, (4th edition) ed. George McMichael. Macmillan, 1989. ISBN 0-02-379621-9(v. 1)
  • Mary White Rowlandson - URL retrieved 2006. október 11
  • Nathaniel Philbrick|Philbrick, Nathaniel, Mayflower: A Story of Courage, Community, and War. New York: Viking Penguin, 2006. ISBN 0-670-03760-5
  • Paul Neubauer, “Indian Captivity in American Children's Literature: A Pre-Civil War Set of Stereotypes,” The Lion and the Unicorn, Vol. 25, No. 1, (January 2001), 70-80
  • Alden T.Vaughn, Edward W. Clark, eds. Puritans among the Indians: accounts of captivity and Redemption 1676-1724 (Cambridge, MA and London, England: Belknap, 1981), 269 pages

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]