Manitu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A "Manitu" szó a kanadai indián szótagokkal írva.

Manitu az észak-amerikai indián törzsek közül az algonkin indiánok elképzelte személytelen természetfeletti erő, a számos "szellem" egyike.

Az algonkin indiánok hite szerint a természet és az élet közötti egyensúlyt és kapcsolatot a szellemek teremtik meg, és ebben kiemelkedő szerepe van "Gitche Manitunak", azaz a Nagy Szellemnek, illetve ma már pontosabb fordításnak tartják a "Nagy Kapcsolat" kifejezést. Az európai "lélek" felfogástól eltérően az algonkin törzsek hitvilága szerint növényeknek, köveknek, tárgyaknak is megvan a maga kapcsolata a természettel és az élettel, azaz a maga "manituja".

A kifejezés először az útleírások alapján, majd az indiános könyvek által lett ismert Európában. Mivel az algonkin indiánok Észak-Amerika keleti partvidékén és a mai Kanada területén éltek, ahol először kerültek kapcsolatba telepesekkel, így az első ismertté vált indián kifejezések egyike lett Európában.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Manitou című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a Manitu című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]