Algonkin nyelvcsalád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az algonkin nyelvek elterjedése a fehér hódítók megjelenése előtt Észak-Amerikában

Az algonkin nyelcsalád az amerikai indián nyelvek alcsaládja, egy olyan csoport amelybe beletartozik csaknem minden algikus nyelv, kivéve a wiyot és a yurok nyelvet. E nyelveket Észak-Amerikában beszélték és beszélik, különösen a mai Kanada területén, illetve a mai Amerikai Egyesült Államok egyes területein.

Története, felosztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelvcsalád az algonkin nyelvről kapta nevét. Sok algonkin nyelv a különösen veszélyeztetett kategóriába tartozik, mások már ki is haltak. Az algonkin nyelvek közös ősét a proto-algonkint legalább 3000 évvel ezelőtt beszélték, de nincs arról konszenzus, hogy mely területen.

A csoport mintegy 27 nyelvből áll, amelyet három alcsoportra osztanak (nem nyelvtudományi, inkább földrajzi szempontok alapján): középső, alföldi és keleti algonkin nyelvekre. Az algonkin nyelveket beszélő népek közül az ismertebbek közé tartozik a csejen és a mohikán.

Algonkin népek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelvcsalád nyelveit beszélő úgynevezett algonkin népek valaha az észak-amerikai bennszülött indián népek csoportjai közül az egyik legnépesebb és legnagyobb területet népesítették be. A csoporthoz tartozó törzsek száma eredetileg százakban volt számolható. Ma is százezrek vallják magukat a különböző algonkin nyelvű népekhez tartozónak Kanadában és az Egyesült Államokban.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]