Manipulus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A manipulus (lat.) gyalogos harci egység, a római légiónak egyik alosztálya (harmincadrésze, később tizede) volt. Nevét arról a szénacsomóról kapta, amelyet a legrégibb időben zászló helyett használtak a római csapatok. Más vélemény szerint a manipuláció kifejezésből ered, mivel ezt a hadrendet könnyebben lehetett irányítani, mint a korábbit (a manus szó egyaránt jelent kezet és pihetollat is). Fontos szerep jutott a manipulusnak a római taktikában, amennyiben a régibb (Caius Marius előtti) csatarendnek ez volt taktikai alapegysége.

Első ilyen jellegű szervezés a szamnisz háborúk idején, i. e. 343 és i. e. 290 között tűnik fel. I. e. 315-ben a második szamnisz háború idején rögzült, mivel az etruszkoktól örökölt phalanx-harcmodornál mozgékonyabbnak és hatékonyabbnak bizonyult. A manipularis légió eleinte egy sorban, később (a 339. évi latin háború óta) három sorban harcolt, még pedig úgy, hogy a 30 manipulus közül 10-10 képzett egy-egy sort (hastati, principes, triarii).

A későcsászárkoban alkotó Vegetius már egy sátorközösségből, vagyis 10 emberből álló egységként írja le Epitoma rei militaris című művében.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Goldsworthy, Adrian. A római hadsereg története. Alexandra K. ISBN 963-368-748-9 (2003) 
  • Hahn István: A hadművészet ókori klasszikusai, Zrínyi Katonai Kiadó, 1963