Ugrás a tartalomhoz

Magnificat (Bach)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 80.98.254.220 (vitalap) 2020. november 3., 08:49-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (szövegpontosítás: természetesen nem a német liturgikus szöveg az eredeti, amiből latinra fordítottak, hanem a latin)
Magnificat
A mű első hét üteme Bach kéziratából
A mű első hét üteme Bach kéziratából

ZeneszerzőJohann Sebastian Bach
Opusszám243 (Bach-Werke-Verzeichnis)
KeletkezésEsz-dúr: 1723
D-dúr: 1728–1731 körül
ŐsbemutatóEsz-dúr: 1723. december 25.
Megjelenés1733

HangnemD-dúr
Hangszerelésszoprán I.–II., alt, tenor, basszus, ötszólamú kórus, 2 fuvola, 2 oboa, [2 oboa d’amore], 3 trombita, timpani, vonósok, orgona, continuojátékosok
Időtartam30 perc
Tételek12
A Wikimédia Commons tartalmaz Magnificat témájú médiaállományokat.

A Magnificat (BWV 243) Johann Sebastian Bach 12-tételes latin nyelvű liturgikus zeneműve.[1][2] Egy korai és egy későbbi változata létezik, utóbbit gyakrabban játsszák és összességében Bach egyik legnépszerűbb zeneműve.

Keletkezésének, bemutatásának története

Bach 1723-ban, 38 évesen lett a lipcsei evangélikus Tamás-templom karnagya, ahol, bár az általános vasárnapi istentisztelet természetesen német nyelven folyt, nagyobb ünnepeken gyakran alkalmazták az eredeti latin liturgikus szövegeket. Így Bach Magnificatja eredetileg ebben az évben a karácsonyi ünnepkörre keletkezett kórusos-zenekari mű.

Az ismertebb, D-dúr hangnembe átírt verzió, ami a ma általában hallható, népszerűbb változat tíz évvel később keletkezett. Ma általában erre gondolunk Bach Magnificatja alatt. Teljes körű, jó minőségű kiadására viszonylag sokat kellett várni, így elsősorban a XIX. század óta népszerű, sokszor előadott darab.

Legfőbb jellemzői

  • A 9. Esurientes tétel egyszerű midi lejátszásban fuvolával és fagottal (Fluid GMSF)
Nem tudod lejátszani a fájlt?

A Magnificat 12 tételes zenemű, Bach első nagy jelentőségű latin nyelvű darabja. Témájának megfelelően dúr alaphangnemű, és alaphangvételét az életöröm határozza meg, így szellemisége mellett kétségkívül ez is adja a népszerűségét.

A szöveget alapvetően Lukács evangéliuma latin fordításának 1:45 és 1:55 közötti szövege adja az alábbi táblázatban látható módon:

Hagyományos szakaszbeosztás Szövegforrás Bach Magnificatjában
1. Magnificat
anima mea Dominum.
Lukács 1:46 1. tétel
2. Et exultavit spiritus meus
in Deo salutari meo.
Lukács 1:47 2. tétel
3. Quia respexit humilitatem ancillae suae
ecce enim ex hoc beatam me dicent omnes generationes.
Lukács 1:48 3. és 4. tétel
4. Quia fecit mihi magna qui potens est
et sanctum nomen ejus.
Lukács 1:49 5. tétel
5. Et misericordia ejus a progenie in progenies
timentibus eum.
Lukács 1:50 6. tétel
6. Fecit potentiam in brachio suo
dispersit superbos mente cordis sui.
Lukács 1:51 7. tétel
7. Deposuit potentes de sede
et exaltavit humiles.
Lukács 1:52 8. tétel
8. Esurientes implevit bonis
et divites dimisit inanes.
Lukács 1:53 9. tétel
9. Suscepit Israel puerum suum
recordatus misericordiae suae.
Lukács 1:54 10. tétel
10. Sicut locutus est ad patres nostros
Abraham et semini ejus in saecula.
Lukács 1:55 11. tétel
11. Gloria Patri, et Filio
et Spiritui Sancto.
Doxológia 12. tétel
12. Sicut erat in principio, et nunc, et semper
et in saecula saeculorum. Amen.
12. tétel

Jegyzetek

Források

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Magnificat (Bach) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

Commons:Category:BWV 243 – Magnificat in D major
A Wikimédia Commons tartalmaz Magnificat (Bach) témájú médiaállományokat.