Magnificat (Bach)
| Magnificat | |
 | |
| A mű első hét üteme Bach kéziratából | |
| Zeneszerző | Johann Sebastian Bach |
| Opusszám | 243 (Bach-Werke-Verzeichnis) |
| Keletkezés | Esz-dúr: 1723 D-dúr: 1728–1731 körül |
| Ősbemutató | Esz-dúr: 1723. december 25. |
| Megjelenés | 1733 |
| Hangnem | D-dúr |
| Hangszerelés | szoprán I.–II., alt, tenor, basszus, ötszólamú kórus, 2 fuvola, 2 oboa, [2 oboa d’amore], 3 trombita, timpani, vonósok, orgona, continuojátékosok |
| Időtartam | 30 perc |
| Tételek | 12 |
A Magnificat (BWV 243) Johann Sebastian Bach 12-tételes latin nyelvű liturgikus zeneműve.[1][2] Egy korai és egy későbbi változata létezik, utóbbit gyakrabban játsszák és összességében Bach egyik legnépszerűbb zeneműve.
Keletkezésének, bemutatásának története[szerkesztés]
Bach 1723-ban, 38 évesen lett a lipcsei evangélikus Tamás-templom karnagya, ahol, bár az általános vasárnapi istentisztelet természetesen német nyelven folyt, nagyobb ünnepeken gyakran alkalmazták az eredeti latin liturgikus szövegeket. Így Bach Magnificatja eredetileg ebben az évben a karácsonyi ünnepkörre keletkezett kórusos-zenekari mű.
Az ismertebb, D-dúr hangnembe átírt verzió, ami a ma általában hallható, népszerűbb változat tíz évvel később keletkezett. Ma általában erre gondolunk Bach Magnificatja alatt. Teljes körű, jó minőségű kiadására viszonylag sokat kellett várni, így elsősorban a XIX. század óta népszerű, sokszor előadott darab.
Legfőbb jellemzői[szerkesztés]
- A 9. Esurientes tétel egyszerű midi lejátszásban fuvolával és fagottal (Fluid GMSF)
A Magnificat 12 tételes zenemű, Bach első nagy jelentőségű latin nyelvű darabja. Témájának megfelelően dúr alaphangnemű, és alaphangvételét az életöröm határozza meg, így szellemisége mellett kétségkívül ez is adja a népszerűségét.
A szöveget alapvetően Lukács evangéliuma latin fordításának 1:45 és 1:55 közötti szövege adja az alábbi táblázatban látható módon:
| Hagyományos szakaszbeosztás | Szövegforrás | Bach Magnificatjában | |
|---|---|---|---|
| 1. | Magnificat anima mea Dominum. |
Lukács 1:46 | 1. tétel |
| 2. | Et exultavit spiritus meus in Deo salutari meo. |
Lukács 1:47 | 2. tétel |
| 3. | Quia respexit humilitatem ancillae suae ecce enim ex hoc beatam me dicent omnes generationes. |
Lukács 1:48 | 3. és 4. tétel |
| 4. | Quia fecit mihi magna qui potens est et sanctum nomen ejus. |
Lukács 1:49 | 5. tétel |
| 5. | Et misericordia ejus a progenie in progenies timentibus eum. |
Lukács 1:50 | 6. tétel |
| 6. | Fecit potentiam in brachio suo dispersit superbos mente cordis sui. |
Lukács 1:51 | 7. tétel |
| 7. | Deposuit potentes de sede et exaltavit humiles. |
Lukács 1:52 | 8. tétel |
| 8. | Esurientes implevit bonis et divites dimisit inanes. |
Lukács 1:53 | 9. tétel |
| 9. | Suscepit Israel puerum suum recordatus misericordiae suae. |
Lukács 1:54 | 10. tétel |
| 10. | Sicut locutus est ad patres nostros Abraham et semini ejus in saecula. |
Lukács 1:55 | 11. tétel |
| 11. | Gloria Patri, et Filio et Spiritui Sancto. |
Doxológia | 12. tétel |
| 12. | Sicut erat in principio, et nunc, et semper et in saecula saeculorum. Amen. |
12. tétel | |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ BWV 243 – bachdigital.net
- ↑ J. S. Bach: Magnificat – earlymusic.bc.ca. [2020. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. augusztus 26.)
Források[szerkesztés]
- Magnificat – zene.elte.hu
- J. S. Bach: Magnificat – foldesimre.hu
- Kolneder, Walter: Bach-lexikon. Ford. és kieg. Székely András. Budapest, 1988. Gondolat Kiadó. 216–217. l. ISBN 9632818369
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Magnificat (Bach) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
