Légnedvesítő
A légnedvesítő vagy párásító[1] olyan eszköz, amit a levegő nedvességtartalmának növelésére használnak. Kisebb helyiségekben általában kis méretű, víztartállyal rendelkező készüléket használnak. Központi szellőztető rendszerekhez csatlakoztatható változatok is léteznek, de ezek általában nagyobb méretűek.
A relatív páratartalom fűtési szezonban gyakran lecsökken 40% alá. Ez az alacsony páratartalom kedvezőtlen hatással lehet az emberek egészségére. A túl száraz levegő elősegítheti a légzőrendszeri betegségek kialakulását, de szemirritációt és bőrbetegségeket is okozhat.
Az alacsony nedvességtartalom miatt kiszáradhatnak a fából készült bútorok, hangszerek és padlók. Ezeket a káros hatásokat a levegő nedvesítésével lehet megelőzni. A nedves levegő azonban kedvező a baktériumok számára, ezért különösen oda kell figyelni a szoba tisztaságának fenntartására.
Egészségügyi légnedvesítőket a betegek orrnyálkahártyájának védelme érdekében használnak.
Típusai
Gőz párásító
A gőz levegő párásítók felforralják a vizet, utána a keletkező gőzt a szoba levegőjébe engedik.
Főbb jellemzői:
- magas energiafelhasználás
- higiénikus, mert a víz felforralásakor elpusztulnak a baktériumok
- vízkő képződik a készülékben, bizonyos időközönként le kell oldani vízkőoldóval
- ha a szoba hőmérséklete alacsony, lecsapódhat a pára
Két különböző működési elvű készülék létezik:
- Az elektródás párásítóknál két elektróda helyezkedik el a víztartályban, amelyek között áram folyik. Ennek hatására hő keletkezik és felforr a víz. Ezért ezeket a készülékeket nem lehet desztillált vízzel használni, mert nem megfelelő a vezetőképessége.
- A fűtőelemes légnedvesítőknél egy fűtőszál melegíti fel a vizet. A vízben ilyenkor nem folyik áram, ezért desztillált vízzel is lehet használni, a vízkő kialakulásának megelőzése érdekében.
Párologtató fűtőtestre
Radiátorra vagy konvektorra helyezhető légnedvesítőkben szűrőbetétek vagy forgó lemezek segítségével a lehető legnagyobb felületre eloszlatják a vizet, segítve ezzel a párolgást.
Főbb jellemzői:
- alacsony energiafogyasztás
- nincs túlzott párologtatás a természetes szabályozás miatt
- nagyobb helyiségekben is lehet használni, egyes készülékek akár 30 liter vizet is elhasználnak naponta
- rendszeresen fertőtlenítőszert kell a vízhez hozzáadni
Porlasztós légnedvesítő
Régi porlasztó készülékek a víztartályból érkező vizet forgó örvénytárcsa segítségével egy szűrőn átjuttatták, majd a keletkezett porlasztott vizet a tárcsára rögzített ventilátor lapátokkal kifújták a szoba légterébe.[2]
A mai készülékek ultrahangos porlasztás után ventilátorral juttatják a párát a levegőbe.
Főbb jellemzői:
- alacsony energiafogyasztás
- vízkő rakódhat le a készülékben
- a bakteriális fertőzések elkerülése céljából a víztartály rendszeres tisztítása ajánlott
Egyszerűbb megoldások
Készülékek használata helyett, szobanövények segítségével is növelhetjük a levegő páratartalmát. A sok vizet igénylő növények, például a zöld liliom javítja a szoba levegőjének minőségét. Nagyobb helyiségekben ez a megoldás nem megfelelő.
Ezenkívül olyan építőanyagok használata ajánlott házak építéséhez, amelyeknek magas a nedvességmegtartó képességük. A modern, alacsonyabb hőmérsékleten működő fűtőberendezések használatakor kevésbé lesz száraz a levegő.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Luftbefeuchter című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ Használjunk-e párásítót?. Házipatika. (Hozzáférés: 2020. január 2.)
- ↑ Nawilżacz powietrza typ NW-5. Instrukcja obsługi. Poniatowa: Predom EDA (1977)
Források
- Raumklima am Arbeitsplatz [Ed.]. Fraunhofer Informationszentrum Raum und Bau (IRB) (2007). ISBN 9783816723929
- Busch, Michael. Kompendium Arbeitsmedizin (2004). ISBN 3000130462
- Hupfer, P., W. Kuttler. Witterung und Klima. Stuttgart/Leipzig: Teubner Verlag (1998). ISBN 3322002551