Desztillált víz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A desztillált víz desztillációs eljárással nyert ionmentes tiszta víz, mely nem, illetve nagyságrendekkel kisebb mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat, mint a kommunális fogyasztásra használt ivóvizek. A desztillált víztől megkülönböztetendő még a bidesztillált víz (vagy bideszt víz), melyet kétszer desztillálnak át. Összetétele hasonló az ioncserélt vízéhez, amelyet ún. ioncserélő oszlopon meghatározott sebességgel átáramoltatott vízből készítenek. Újabban a az ioncserélő eljárásokat a fordított ozmózisos eljárás váltotta fel, az ioncserét inkább csak a vízlágyításban használják. Az ionmentes vizek fontos minőségi jellemzője a vezetőképesség, amelynek S/m (Siemens/méter) a mértékegysége, azonban a gyakorlatban a μS/cm-t használják. A vezetőképesség arányos a víz ásványi anyag tartalmával, amely az elektromos vezetőképességért felelős (az elektromos ellenállás reciproka). A nagy tisztaságú desztillált víz vezetőképessége 5,5 μS/m, az átlagos ivóvízé 5-50 mS/m, míg a tengervízé 5 S/m[1] Ez azt jelenti, hogy a tengervíz milliószor jobb elektromos vezető, mint a desztillált víz.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időszámításunk előtt kb. 200 évvel már készítettek desztillált vizet, melyet tengervíz lepárlásával ivóvíz céljára alkalmazták.[2] Arisztotelész "Meteorologiája" (II.3, 358b16) is a desztillációs eljárásra utal.[3]

Felhasználási terület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • kémiai biológiai laboratóriumok
  • gyógyszeripar
  • vegyipar
  • analitikai kémia
  • savas ólomakkumulátorok
  • hűtőfolyadék

Desztillált víz mint ivóvíz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyre elterjedtebbek a kisteljesítményű otthoni elektromos desztilláló készülékek, melyek a csapvízből, kútvízből állítanak elő tökéletesen tiszta desztillált vizet. Az eljárás egyaránt alkalmas a kommunális vízben lévő kellemetlen illatok, esetlegesen előforduló fertőtlenítő szer (klór, fluor) maradványok és egyéb szennyeződések hatékony eltávolítására. A desztilláció a rétegvizekben, kutakban előforduló mérgező ásványi anyagokat (nitrát, arzén), de a biológiai bakteriális, virális szennyeződéseket is tökéletesen eltávolítja. Gyakran a kommunális ivóvíz is tartlamaz alumínium vagy fluorid szennyeződéseket, mely a tisztítási folyamat során kerül a vízbe. A desztilláció minden szennyet eltávolít.[4] Számos országban palackozott formában is árulják szupermarketekben. Egy különleges formája a sarkvidéki jégből felolvasztott palackozott ivóvíz, melynek iontartalma közel van a desztillált vízhez. Tengerparti országokban, ahol nem áll rendelkezésere megfelelő tisztaságú és mennyiségű ivóvíz, tengervíz lepárlásából nyerik az ivóvizet

A desztillált víz fogyasztásának egészségügyi vonatkozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élettani szempontól a desztillált víz fogyasztásnak semmilyen káros következménye nincs, mivel a megfelelően vegyes táplálék bőven elegendő mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat (nátrium, kálium, klorid, kalcium, magnézium, vas stb.). Ahol nem áll rendelkezésre biztonságos tiszta ivóvíz, ott a desztillált víz fogyasztása mindenképpen ajánlott. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a jó minőségű ásványvizekben előforduló sokféle ásványi anyag hozzájárul a napi ásványi anyag szükséglet pótlásához.[5]

Egy epidemiológiai tanulmány szerint az ásványvíz fogyasztás negatívan korrelál a szív és érrendszeri betegségek kialakulásával. Ez azt jelenti, hogy akik ásványvizet fogyasztottak, azok kisebb mértékben betegednek meg, az ionmentes vizet fogyasztókkal szemben.[6]

Tény azonban az is, hogy a rossz minőségű, kémiai vagy biológiai szennyeződést tartalmazó ivóvíz egészségügyi kockázata nagyságrendekkel felülmúlja az ásványvíz desztillált vízzel szembeni csekély pozitív hatását.

Esővíz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tisztán gyűjtött és kezelt esővíz összetétele áll a legközelebb a desztillált vízhez, mely gyakorlatilag egy természetes desztilláción esik át. A légköri szennyezettségétől függően az esővíz tartalmaz kisebb nagyobb mennyiségben szennyeződéseket, de a desztillált vízhez hasonlóan erősen redukált az ásványi anyag mennyisége. Az összegyűjtött esővíz általában biológiai szennyeződések miatt nem alkalmas emberi fogyasztásra.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.lenntech.com/water-conductivity.htm
  2. Taylor, F. Sherwood (1945.). „The Evolution of the Still”. Annals of Science 5 (3), 186. o. DOI:10.1080/00033794500201451. ISSN 0003-3790.  
  3. Aristotle: Meteorology – Book II (PDF). The University of Adelaide. (Hozzáférés: 2010. június 14.)
  4. Anjaneyulu, L., Kumar, E. Arun; Sankannavar, Ravi; Rao, K. Kesava (2012. június 13.). „Defluoridation of Drinking Water and Rainwater Harvesting Using a Solar Still”. Industrial & Engineering Chemistry Research 51 (23), 8040–8048. o. DOI:10.1021/ie201692q.  
  5. (2001.) „Comparison of the Mineral Content of Tap Water and Bottled Waters” 16 (3), 168–175. o. DOI:10.1111/j.1525-1497.2001.04189.x. PMID 11318912.  
  6. Voors, A. W. (1971.). „Mineral in the municipal water and atherosclerotic heart death” 93 (4), 259–266. o. PMID 5550342.