Ludwig Prandtl
| Ludwig Prandtl | |
 |
|
| Ludwig Prandtl | |
| Életrajzi adatok | |
| Nemzetiség | német |
| Állampolgárság | német |
| Született | Freising 1875. február 04. |
| Elhunyt | Göttingen 1953. augusztus 15. (78 évesen) |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény |
Lajos Miksa Egyetem - München |
| Más felsőoktatási intézmény |
Müncheni Műszaki Egyetem (akkor még főiskola) |
| Pályafutása | |
| Szakterület | áramlástan |
| Kutatási terület | aerodinamika |
| Tudományos fokozat | akadémiai doktorátus |
| Aktivitási típus | kutató, egyetemi tanár |
| Munkahelyek | |
| Gottfried Wilhelm Leibniz Universität Hannover | tanár |
| Georg-August-Universität Göttingen | tanár |
| Kaiser-Wilhelm-Institut für Strömungsforschung (Vilmos császár Áramlástani Intézet - jelenleg a Max-Planck Intézet része) | igazgató |
| Más munkahelyek | Maschinenfabrik Augsburg-Nürnberg - MAN SE Aerodynamische Versuchsanstalt (AVA) - Aerodinamikai Kutatóintézet - Göttingen (a német űrkutatási hivatal elődje) |
| Jelentős munkái | határréteg elmélet, Prandtl-szám, Prandtl-Glauert függvény, Prandtl-cső |
| Akadémiai tagság | a Bajor Tudományos Akadémia levelező tagja - 1942 |
|
|
|
| Hatással volt | Kármán Tódor |
| Hatással voltak rá | Georg Friedrich Bernhard Riemann |
Ludwig Prandtl (Freising, 1875. február 4. - Göttingen, 1953. augusztus 15.) német gépészmérnök és fizikus volt, aki jelentős mértékben járult hozzá az áramlástan megértéséhez és aki megalkotta a határréteg elméletet. Ezen elmélet alapján határozta meg a később róla elnevezett Prandtl-számot.
Élete [szerkesztés]
Szülei az agrártudós Alexander Prandtl és felesége Magdelene Prandtl (leánykori neve Ostermann) voltak. Szülővárosa latin iskolája után a müncheni Ludwig gimnáziumban folytatta tanulmányait, majd 1894-ban beiratkozott a müncheni Műszaki Főiskolára (Technischen Hochschule München). Vizsgái után a műszaki mechanika híres professzorának, August Föppl-nek lett a segédje. Később elvette a professzor lányát feleségül. A "Billenési jelenségek, az instabil egyensúly esete" című diplomamunkájával 1899 november 14-én a Lajos Miksa Egyetemen okleveles gépészmérnök lett. 1900-ban megkapta a doktori címet. Ezek után mérnökként dolgozott az Augsburg-Nürnberg Gépgyárban (MAN), ahol a gyár berendezéseinek fejlesztésével foglalkozott. Egy elszívóberendezéssel kapcsolatos munkája során került kapcsolatba első alkalommal az áramlástannal.
1902-től a Hannoveri Műszaki Főiskola (ma Gottfried Wilhelm Leibniz Egyetem) tanára lett. 1904 augusztusában részt vett a 3. Nemzetközi Matematikus Kongresszuson, ahol előadást tartott a határréteg elméletéről. Ez az elmélet az összenyomható közegek felületközeli áramlását magyarázza meg.[1][2]
Felix Klein támogatásának köszönhetően 1904. szeptember 1-től Göttingenben tanított. Ott volt a doktorandusza 1906-tól 1908-ig Kármán Tódor. A határréteg elmélet kidolgozása nyomán 1909-ben őt bízták meg a Göttingeni Aerodinamikai Kutatóintézet vezetésével (Aerodynamischen Versuchsanstalt Göttingen - AVA, Vorgängerorganisation des Deutschen Zentrums für Luft- und Raumfahrt DLR). 1907-ben a hangsebesség feletti áramlásokkal és az ekkor keletkező lökéshullámokkl foglalkozott. Ezeket a lökéshullámokat már 1860-ban megjósolta Bernhard Riemann göttingeni matematikus. 1908-ban megépítette Németország első szélcsatornáját és kidolgozta a szárnyelméletet, ami a repülőgépek fejlesztését nagyban befolyásolta. 1910-ben a turbulens áramlást kutatta és meghatározta a később róla elnevezett Prandtl-számot.
Max Michael Munk-val és Albert Betz-vel (aki 1936-ban az utódja lett a göttingeni Aerodinamikai Kutatóintézet élén) közösen a felhajtóerő számításának hatékony képletét dolgozták ki. Emiatt Prandtl vizsgálta a levegő összenyomhatóságát is a hangsebesség alatti tartományban és leírta az ehhez tartozó függvényt. A függvényt 1928-ban Hermann Glauert módosította. Ezt a képletet ma Prandtl–Glauert-függvénynek hívjuk.
1920-tól Adolf Busemann-nal dolgozott együtt egy a hangsebesség feletti áramlások vizsgálatát lehetővé tevő szélcsatornán. 1929-ben kidolgozta a hangsebesség feletti áramlásokhoz szükséges fúvókák számítási eljárását. Ez a mai napig használható például hangsebesség feletti szélcsatornáknál vagy rakéta hajtóműveknél.
1925 és 1946 között Prandtl vezette a Vilmos császár Áramlástani Intézetet (Kaiser-Wilhelm-Institut für Strömungsforschung). A második világháború alatt, 1942-től ő lett a német légierő kutatóintézetének vezetője. [3] 1942-ben a Bajor Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.
Prandtl az elsők között foglalkozott a képlékenységtannal is[4].
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ L. PRANDTL, Über Flüssigkeitsbewegung bei sehr kleiner Reibung, Verhandlungen III, Intern. Math. Kongress, Heidelberg, 1904, p. 484 (traduction anglaise: NACA Memo 452, 1928, repris dans Vier Abhandlungen zur Hydrodynamik und Aerodynamik, Göttingen, 1927).
- ↑ Über Flüssigkeitsbewegung bei sehr kleiner Reibung. books.google.de. (Hozzáférés: 2011. május 7.)
- ↑ Ernst Klee: Das Personenlexikon zum Dritten Reich. Wer war was vor und nach 1945. Fischer Taschenbuch Verlag, Zweite aktualisierte Auflage, Frankfurt am Main 2005, ISBN 978-3-596-16048-8, S. 471.
- ↑ Über die Härte plastischer Körper, Nachrichten Göttinger Akad. Wiss. 1920, Online
Fordítás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Ludwig Prandtl című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
