Ludwig Prandtl

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ludwig Prandtl
Prandtl portrait.jpg
Ludwig Prandtl
Életrajzi adatok
Született 1875. február 04.
Freising
Elhunyt 1953. augusztus 15. (78 évesen)
Göttingen
Nemzetiség német
Állampolgárság német
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Lajos Miksa Egyetem - München
Más felsőoktatási
intézmény
Müncheni Műszaki Egyetem (akkor még főiskola)
Pályafutása
Szakterület áramlástan
Kutatási terület aerodinamika
Tudományos fokozat akadémiai doktorátus
Aktivitási típus kutató, egyetemi tanár
Munkahelyek
Gottfried Wilhelm Leibniz Universität Hannover tanár
Georg-August-Universität Göttingen tanár
Kaiser-Wilhelm-Institut für Strömungsforschung (Vilmos császár Áramlástani Intézet - jelenleg a Max-Planck Intézet része) igazgató
Más munkahelyek Maschinenfabrik Augsburg-Nürnberg - MAN SE Aerodynamische Versuchsanstalt (AVA) - Aerodinamikai Kutatóintézet - Göttingen (a német űrkutatási hivatal elődje)
Jelentős munkái határréteg elmélet, Prandtl-szám, Prandtl-Glauert függvény, Prandtl-cső
Akadémiai tagság a Bajor Tudományos Akadémia levelező tagja - 1942

Hatással volt Kármán Tódor
Hatással voltak rá Georg Friedrich Bernhard Riemann

Ludwig Prandtl (Freising, 1875. február 4. - Göttingen, 1953. augusztus 15.) német gépészmérnök és fizikus volt, aki jelentős mértékben járult hozzá az áramlástan megértéséhez és aki megalkotta a határréteg elméletet. Ezen elmélet alapján határozta meg a később róla elnevezett Prandtl-számot.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei az agrártudós Alexander Prandtl és felesége Magdelene Prandtl (leánykori neve Ostermann) voltak. Szülővárosa latin iskolája után a müncheni Ludwig gimnáziumban folytatta tanulmányait, majd 1894-ban beiratkozott a müncheni Műszaki Főiskolára (Technischen Hochschule München). Vizsgái után a műszaki mechanika híres professzorának, August Föppl-nek lett a segédje. Később elvette a professzor lányát feleségül. A "Billenési jelenségek, az instabil egyensúly esete" című diplomamunkájával 1899 november 14-én a Lajos Miksa Egyetemen okleveles gépészmérnök lett. 1900-ban megkapta a doktori címet. Ezek után mérnökként dolgozott az Augsburg-Nürnberg Gépgyárban (MAN), ahol a gyár berendezéseinek fejlesztésével foglalkozott. Egy elszívóberendezéssel kapcsolatos munkája során került kapcsolatba első alkalommal az áramlástannal.

Ludwig Prandtl 1904
Balról jobbra haladva: Ludwig Prandtl, Csien Hszüe-szen, Kármán Tódor

1902-től a Hannoveri Műszaki Főiskola (ma Gottfried Wilhelm Leibniz Egyetem) tanára lett. 1904 augusztusában részt vett a 3. Nemzetközi Matematikus Kongresszuson, ahol előadást tartott a határréteg elméletéről. Ez az elmélet az összenyomható közegek felületközeli áramlását magyarázza meg.[1][2]

Felix Klein támogatásának köszönhetően 1904. szeptember 1-től Göttingenben tanított. Ott volt a doktorandusza 1906-tól 1908-ig Kármán Tódor. A határréteg elmélet kidolgozása nyomán 1909-ben őt bízták meg a Göttingeni Aerodinamikai Kutatóintézet vezetésével (Aerodynamischen Versuchsanstalt Göttingen - AVA, Vorgängerorganisation des Deutschen Zentrums für Luft- und Raumfahrt DLR). 1907-ben a hangsebesség feletti áramlásokkal és az ekkor keletkező lökéshullámokkl foglalkozott. Ezeket a lökéshullámokat már 1860-ban megjósolta Bernhard Riemann göttingeni matematikus. 1908-ban megépítette Németország első szélcsatornáját és kidolgozta a szárnyelméletet, ami a repülőgépek fejlesztését nagyban befolyásolta. 1910-ben a turbulens áramlást kutatta és meghatározta a később róla elnevezett Prandtl-számot.

Max Michael Munk-val és Albert Betz-vel (aki 1936-ban az utódja lett a göttingeni Aerodinamikai Kutatóintézet élén) közösen a felhajtóerő számításának hatékony képletét dolgozták ki. Emiatt Prandtl vizsgálta a levegő összenyomhatóságát is a hangsebesség alatti tartományban és leírta az ehhez tartozó függvényt. A függvényt 1928-ban Hermann Glauert módosította. Ezt a képletet ma Prandtl–Glauert-függvénynek hívjuk.

1920-tól Adolf Busemann-nal dolgozott együtt egy a hangsebesség feletti áramlások vizsgálatát lehetővé tevő szélcsatornán. 1929-ben kidolgozta a hangsebesség feletti áramlásokhoz szükséges fúvókák számítási eljárását. Ez a mai napig használható például hangsebesség feletti szélcsatornáknál vagy rakéta hajtóműveknél.

1925 és 1946 között Prandtl vezette a Vilmos császár Áramlástani Intézetet (Kaiser-Wilhelm-Institut für Strömungsforschung). A második világháború alatt, 1942-től ő lett a német légierő kutatóintézetének vezetője. [3] 1942-ben a Bajor Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

Prandtl az elsők között foglalkozott a képlékenységtannal is[4].

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludwig Prandtl témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. L. PRANDTL, Über Flüssigkeitsbewegung bei sehr kleiner Reibung, Verhandlungen III, Intern. Math. Kongress, Heidelberg, 1904, p. 484 (traduction anglaise: NACA Memo 452, 1928, repris dans Vier Abhandlungen zur Hydrodynamik und Aerodynamik, Göttingen, 1927).
  2. Über Flüssigkeitsbewegung bei sehr kleiner Reibung. books.google.de. (Hozzáférés: 2011. május 7.)
  3. Ernst Klee: Das Personenlexikon zum Dritten Reich. Wer war was vor und nach 1945. Fischer Taschenbuch Verlag, Zweite aktualisierte Auflage, Frankfurt am Main 2005, ISBN 978-3-596-16048-8, S. 471.
  4. Über die Härte plastischer Körper, Nachrichten Göttinger Akad. Wiss. 1920, Online

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ludwig Prandtl című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.