Londoni-medence
| Londoni-medence | |
 | |
| A Londoni-medence földtani térképe | |
| Elhelyezkedés | Brit-szigetek |
| Besorolás | nagytáj |
| Fontosabb települések | London |
| Földrajzi adatok | |
| Folyóvizek | Temze |
| Időzóna | GMT |
| Elhelyezkedése | |
 Londoni-medence
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
| |
 é. sz. 51° 45′ 50″, k. h. 0° 26′ 42″Koordináták: é. sz. 51° 45′ 50″, k. h. 0° 26′ 42″ | |
A Londoni-medence nagytáj Angliában. Az Angol-lépcsővidék központi, legfiatalabb része. Fő folyója a Temze, a medence közepén a folyó két partján alakult ki London.
Fekvése[szerkesztés]
A Londoni-medence Anglia délkeleti részén fekszik. Az Angol-lépcsővidék kréta lépcsőjéhez tartozó dombvonulatok veszik körbe. Északról a Chiltern Hills, nyugatról a Salisbury-fennsík, délről a Weald és a North Downs dombságai határolják. Kelet felé kiszélesedik, A Temze-öbölnél határos az Északi-tengerrel.[1]
Kialakulása[szerkesztés]
A terület a Brit-szigetek legfiatalabbjai közé tartozik. Az újidő harmadidőszakában még tengeröböl volt. Lassú feltöltődésének köszönhetően ma harmad- és negyedidőszaki (főként az eocénból származó) üledékek építik fel. Északi részére az újidő negyedidőszakában, a jégkorban benyomuló jégtakaró gleccserei morénát raktak le. A medence azonban - déli fekvése miatt - még a legnagyobb eljegesedések alkalmával is jégmentes maradt, így a jégkörnyéki (periglaciális) felszínformálás alakította ki mai formáit.[2] Déli részén az eocénban keletkezett réteglépcső a negyedidőszakban jelentősen lepusztult, kb. 14 km-nyi hátrálásával növelte a medence területét.[3]
Éghajlata[szerkesztés]
A Londoni-medence éghajlata óceáni, ám délkeleti fekvése miatt a Brit-szigetek más területeihez képest jelentős eltéréseket mutat. Itt a legnagyobb a szigetcsoporton az évi közepes hőingadozás (13-14 °C), míg a csapadék mennyisége 600 mm alatt marad.[4] De ez Anglia legnaposabb területe is: évente kb. 1400 órát süt itt a nap. Az óceán közelsége miatt a tél enyhe a nyár hűvös, az Észak-atlanti-áramlás hatására a középhőmérsékletek egész évben meghaladják az ilyen földrajzi szélességen (é. sz. 51 °) szokásos értékeket. Ritka a havazás (<5 nap/év), gyakori viszont a borultság és a köd, mely a városok ipari szennyezésével szmogot alkothat.
Vízrajza[szerkesztés]
A Londoni-medence fő folyója a Temze. A medencét körülvevő réteglépcsőt nyugaton szűk szorossal töri át, majd teraszokat építve, egyre jobban kiszélesedve halad kelet felé. Az Északi-tengert széles tölcsértorkolattal éri el. A folyót kísérő ármentes magaslatok, valamint a tölcsértorkolat szélessége miatt a folyó messze felhatoló dagály jelentős szerepet játszottak London kialakulásában.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Marosi Sándor-Sárfalvi Béla: Európa, I. kötet, Gondolat, Budapest, 1975, ISBN 9632801148
- Probáld Ferenc (szerk.): Európa regionális földrajza, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000, ISBN 9634633196
