Lolita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lolita
Remember december.jpg
Szerző Vladimir Nabokov
Eredeti cím Лолита
Ország Franciaország, Oroszország
Nyelv angol
Téma Orosz irodalom
Műfaj regény
Kiadás
Kiadás dátuma 1955
Magyar kiadás dátuma 1987, Árkádia
Fordító Békés Pál
Média típusa könyv
Oldalak száma 350
ISBN ISBN 963-30-7092-9

A Lolita (1955) Vladimir Nabokov regénye.

A történetet Humbert Humbert (álnév, puszta játék a betűkkel, mely később is sokszor visszatér a cselekményben) beszéli el, aki a börtönben írja meg visszaemlékezéseit.

A könyv nehéz olvasmány, elsősorban különleges, sok olvasottságot és előképzettséget feltételező humora miatt, másodsorban vontatott, lassan hömpölygő cselekménykezelése folytán, amelyekért a gyakorlatlanabb olvasó nem fogja egykönnyen méltányolni.

Ahogy egyik kritikusa írta: „Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer”. Semmiképp nem pornográf alkotás, aki ilyen jelenetekért veszi kézbe, csalódni fog. Bár szexuális tartalma merész, de nem törekszik az ösztönök direkt felkorbácsolására; az emberi lélek, a művészi kifejezés és a nyelv (az író által ismert összes nyelv) végső határait kutatja.

Két film is készült belőle: az 1962-es LolitaStanley Kubrick, illetve egy másik, Adrian Lyne rendezésében (1997).

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövid vázlata: a negyvenes éveiben járó, rendkívül jóképű és intelligens férfi főhős (Humbert Humbert) ifjúságától kezdve vonzódik az épp csak bimbózó (10-12 éves) leányokhoz. Véletlenül találkozik álmai „nimfácskájával”, Dolores Haze-zel, és hogy a közelébe férkőzzön, feleségül veszi az anyját, Charlotte-ot. Bár állandó jelleggel azon ábrándozik, hogyan iktathatná ki az anyát, és el is tervez egy „tökéletes” gyilkosságot, az asszony végül mégis egy baleset áldozata lesz. A férfi magához veszi a kislányt, és elindulnak egy céltalan, hónapokig tartó, egyik autós szállodától a másikig tartó útra. A gyerek önszántából, testi fenyegetés nélkül lesz a szeretője, de kapcsolatuk mégsem több a kölcsönös rabságnál. A férfi mind a törvénytől, mind Lolita elvesztésétől retteg. Érdekesség, hogy a lány gondolataiba egész a könyv kétharmadáig nem tekinthetünk bele, akkor is csupán egy elkapott beszélgetés foszlánya, ami megüti Humbert fülét: Lolita egy barátnőjével cseveg olyan dolgokról, amiket sosem említett a mostohaapjának, aki egészen addig a percig jóformán bele sem gondolt, hogy Lolitának „lelke van”.

Útjukat egy idegen kíséri, akiről azon kívül, hogy mágnesként vonzza Lolita, semmit nem tudunk. A két férfi között egy rejtett, elsősorban szellemi párbaj indul meg, amelynek egyes pontjain kérdéses, hogy nem csupán a főhős egyre inkább megrendülő idegzetének, féltékenységi paranoiájának játéka-e az egész.

A lány végül Humbert minden elővigyázatossága ellenére megszökik, és évekre eltűnik nevelőapja életéből. Mikor újra felbukkan, már maga is gyermeket vár. Ezeken az oldalakon mutatkozik meg mostohaapja tulajdonképpeni szerelme – ha beszélhetünk erről –, ami nem omlik össze „felnőttként” látva Lolitát.

Humbert végül megtudja a csábító nevét, felkeresi és lelövi.

A név[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lolita, életem fénye, ágyékom tüze. Bűnöm, szívem. Lo-li-ta: nyelvem hegye, amint három szökelléssel lefelé tart a szájpadláson, hogy aztán végül a fogaknak ütközzék. Lo. Li. Ta.

A Lolita spanyol keresztnév, a Dolores kicsinyített, becéző változata. A lányt a regényben becézik még ezen kívül a Dolly, Lola, Lo, és L nevekkel.

Utóhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A regény után terjedt el a koraérett, kirívó szexuális vonzerővel bíró serdülőlányok „Lolitaként”, illetve „nimfácskaként” becézése.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]