Litze huzal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A litze huzal több elemi szálat tartalmaz, egymástól elszigetelve.

A litze huzal a rádiótechnikában használt speciális, zománcozott erekből sodrott huzal.

Elnevezése a német Litzendraht szóból ered.

Előnyei elsősorban a közép, és rövidhullámú tartományban jelentősek, ezt használták a rádiók középfrekvenciás tekercseiben.

Működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egymástól elszigetelt elemi szálak kisebb elektromos ellenállást jelentenek az említett tartományokban, mint az azonos keresztmetszetű tömör rézvezeték, mivel a skin hatás miatt a vezető felületére korlátozódik az áramvezetés, a sok vékony ér összes felülete nagyobb, mint az azonos keresztmetszetű tömör vezetéké.

Nagyobb frekvenciákon a szálak közötti kapacitás ezeket az előnyöket megszünteti.

A litze huzalok kezelése nehézkes, mivel minden egyes szálat külön kell megtisztítani, és leforrasztani.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]