Limahl
| Limahl | |
.jpg) | |
| Életrajzi adatok | |
| Álnév | Limahl |
| Született | 1958. december 19. (65 éves)[1][2][3] Wigan[4] |
| Iskolái | Abraham Guest Academy |
| Pályafutás | |
| Műfajok | |
| Hangszer | énekhang |
| Tevékenység | |
| Kiadók | EMI |
| IPI-névazonosító | 00085140193 |
| Limahl weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Limahl témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Christopher Hamill (Wigan, 1958. december 19.), művésznevén Limahl (a Hamill név anagrammája) angol zenész. Az 1980-as évek elején a Kajagoogoo együttes énekese volt, majd szólókarriert is folytatott. Legismertebb száma a The NeverEnding Story.
Karrierje[szerkesztés]
Már fiatalon zongorázni, gitározni, és énekelni tanult, és zeneszövegeket írt. Pályafutását színészként kezdte az 1970-es évek végén: színészcsapatokkal turnézott Nagy-Britanniában, musicaleket adva elő. Emellett kisebb szerepeket vállalt tévésorozatokban és videóklipekben. Az 1980-as évek elején több együttesben megfordult, míg 1982-ben a Kajagoogoo (korábban Art Nouveau) énekese lett. A Kajagoogoo rövid életű, de viszonylag sikeres volt; 1983-ban Too Shy című daluk a brit toplista élére került.
1983 végén az együttes kirúgta Limahlt; álláspontjuk szerint Limahl túl pökhendi és egoista volt, Limahl szerint viszont féltékenyek voltak a sikerére. Ezután Limahl szólókarrierbe kezdett; leghíresebb számai The NeverEnding Story (a Végtelen történet film címzenéje), Tar Beach, és Only for Love. Albumai azonban nem örvendtek sikernek, és egy idő után felhagyott karrierjével.
Az 1990-es években lemezkiadót alapított és producerként is dolgozott. A 2000-es években ismét csatlakozott az újraalakult Kajagoogoohoz, ám új albumokat már nem adtak ki. 2012-ben elkészítette 1983 című kislemezét.
Magánélete[szerkesztés]
Vegetáriánus[5] és nyíltan meleg.[6]
Nagylemezek[szerkesztés]
- Kajagoogoo
- White Feathers (1983)
- Szólóalbumok
- Don't Suppose (1984)
- Colour All My Days (1986)
- Love Is Blind (1992)
Érdekességek[szerkesztés]
- Róla mintázták a Marvel Comics kiadó Mázlista karakterét.[7]
- Limahlt „egyslágeres előadónak” is szokták nevezni, mivel főleg a The NeverEnding Story számáról ismert.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
- ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ The Fine Art Archive
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 17.)
- ↑ Calder, Simon: My life in travel: Limahl, musician. The Independent, 2009. november 27. (Hozzáférés: 2018. március 29.)
- ↑ Collingbourne, Huw: Limahl interview: No Regrets. 80s Empire, 2012. március 5. [2018. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 29.)
- ↑ a b 1980's Pop music icon Limahl turns 59 today. Popexpresso, 2017. december 19. (Hozzáférés: 2018. március 29.)
Források[szerkesztés]
- Limahl biography. AllMusic. (Hozzáférés: 2018. március 29.)
- Limahl biography. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2018. március 29.)
- Where are They Now: Limahl. All Around New Music. (Hozzáférés: 2018. március 29.)