Laurencz László
| Laurencz László | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Személyes adatok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Születési dátum | 1934. július 29. (89 éves) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Születési hely | Budapest, Magyarország | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Állampolgárság | magyar | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Junior klubok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Profi klubok1 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Edzőség | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. * Mérkőzések (gólok száma) | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Laurencz László témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Laurencz László (Budapest, 1934. július 29. –) magyar kézilabdaedző, volt női szövetségi kapitány.
Játékosként[szerkesztés]
Labdarúgóként kezdett sportolni. Csontvelőgyulladása miatt évekre fel kellett hagynia a sportolással. Később Cegléden NB II-es játékos volt. 17 évesen kezdett kézilabdázni, válogatott kerettag volt. Egy vesebetegség vetett véget játékospályafutásának.
Edzői pályafutása[szerkesztés]
1962-ben kezdett edzősködni, az Újpesti Gyapjúnál, majd 1965-ben a Budapesti Rendészeti SE-ben folytatta. 1968-ban szerzett edzői diplomát. 1972-től 1978-ig a Bakony Vegyész női csapatának szakmai munkáját irányította. Ebben az időszakban 2-2 bajnoki ezüst- és bronzérmet nyertek, valamint 1973-ban kupagyőzelmet értek el. 1978-tól a Tatabányai Bányász női kézilabdázóit tréningezte és 1983-ban bronzérmet értek el a bajnokságban. Az 1984-1985-ös szezonban a Hypobank Wien és az osztrák női kézilabda-válogatott vezetője volt. Az 1984-es olimpián hatodikok lettek. 1985-ben a Bp. Építők csapatához került. 1989 és 1990 között két magyar bajnoki címet értek el.
1990-ben kinevezték a magyar női kézilabda-válogatott kapitányának. 1991-ben C-, 1992-ben B csoportos világbajnokságot nyert. Az 1993-as világbajnokságon hetedik, az 1994-es Európa-bajnokságon negyedik helyezést értek el. 1994-től a Dunaferr SE szaktanácsadójaként is dolgozott, akikkel 1995-ben KEK-et nyert. 1995-ben a válogatott ezüstérmet szerzett a világbajnokságon. Az atlantai olimpián bronzérmet értek el. Az 1996-os Európa-bajnokságon 10.-ként végzett a válogatott. Az év magyar edzője választáson harmadik lett ebben az esztendőben. Az 1996 végén lejáró szerződését nem hosszabbították meg.
1997-ben a Gyöngyösi Főiskola kézilabda-csapatának az edzője lett. 1999-ben kinevezték a magyar női ifjúsági válogatott vezetőjének. Az ifikkel 2001-ben Eb bronzérmet ért el. A későbbiekben volt az Esztergom, a Debrecen és a Vác edzője. 2010-től Csepel DSE szakmai igazgatója. 2018 októberében a XXI kerületi önkormányzat döntése nyomán hivatalossá vált, hogy az épülő sportcsarnok Laurencz László nevét fogja viselni.[1]
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Mesteredző (1989)
- Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1996)
- Vác város sportjáért (2009)
- Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2010)
- Török Bódog-életműdíj (2015)[2]
- Bay Béla-díj (2015)[3]
Emlékezete[szerkesztés]
- Laurencz László Sportcsarnok Csepelen (2020)[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kézilabda: Laurencz László nevét viseli a csepeli új sportcsarnok. www.nemzetisport.hu (2018. október 11.) (Hozzáférés: 2018. október 11.)
- ↑ Kézi: Kocsis Mátét választották meg a szövetség új elnökének. www.nemzetisport.hu (2015. április 17.) (Hozzáférés: 2015. április 17.)
- ↑ Elismerés: Kamuti és Laurencz díja a Magyar Sport napján. www.nemzetisport.hu (2015. május 5.) (Hozzáférés: 2015. május 5.)
- ↑ Csepelen átadták a Laurencz László Sportcsarnokot. jochapress.hu (2020. július 19.) (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
Források[szerkesztés]
- Ki kicsoda a magyar sportéletben?: II. kötet (I–R). Szekszárd: Babits. 1995. 230. o. ISBN 963-495-011-6
- Laurencz László: 75 év, 75 százalék. kezi.hu, 2009. július 27. [2012. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.)
- Laurencz László Kartalon volt testnevelő tanár 1953-ban. kratosport.lapunk.hu, 2009. augusztus 1. [2011. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.)
- "Senkinek nem leszek a lábtörlője" - interjú a legendás kézilabdaedzővel, Laurencz Lászlóval. origo.hu, 2011. január 2. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.)
