Sédu

A sédu (akkád ŠÉDU[M], esetleg sédum, sumer: alad, ékírással 𒀭𒆘, ^DLAM×BAD, AN.KAL×BAD) a mezoptámiai négyes lélekfogalom egyik eleme, az életerő hordozója. Az embernek a megszemélyesített hímnemű Sédu védőszellem adja. Nőnemű ellentétpárja a lamasszu. Eredetileg Ninurta egyik megjelenési formája, majd önálló fogalom.

A másik két lélekforma az ilu és istaru.

Szerepe

A sédu szerepe valószínűleg az egyén életerejének, nemi képességeinek kifejezése. Ezt támasztja alá, hogy a bastu akkád szó, aminek ez a jelentése, időnként helyettesíti a sédu kifejezést. Sumer megfelelője, az alad szintén megerősíti ezt, úgy tűnik ez a sumer szó a sémi „nemzeni” jelentésű szótőből ered. Ez a lélekfogalom így rokonának látszik a hasonló etimológiai gyökerű latin genius fogalmának.

Ábrázolása

Bikatestű, szárnyas, szakállas emberfejű lényként ábrázolták. Templomok és paloták kapuinak őrzőjeként tűnik fel, általában párban – talán mivel fogalma szorosan kötődik Lamasszuhoz – ma Lamasszu és Séduként tartják őket nyilván, bár Lamasszu nőnemű, a lényeknek mindkettője viszont szakállas.

A páros egyik tagja Dúr-Sarrukínból, az M-fal K-kapujáról (Louvre)

A páros másik tagja Dúr-Sarrukínból, az M-fal K-kapujáról (Louvre)

Lásd még

• Lamma
• Lamasszu

Források

• Oppenheim, A. Leo. Az ókori Mezopotámia, 2. kiadás, Gondolat Budapest 1982. ISBN 963 281 151 8 
• Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISBN 963 389 425 5, ISSN 1218 9855 (2003)