Kőfali pintyő
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Járólapok melletti repedésekben terjedő kőfali pintyő
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Cymbalaria muralis G.M. Sch. | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kőfali pintyő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kőfali pintyő témájú médiaállományokat és Kőfali pintyő témájú kategóriát. |
A kőfali pintyő (zsidószakáll, Cymbalaria muralis) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe tartozó útifűfélék (Plantaginaceae) családjában az Antirrhineae nemzetségcsoport pintyő nemzetségének Magyarországon legismertebb faja. A franciák „Róma romjának” hívják, mert a fodorka (Asplenium spp.) fajokkal együtt többnyire árnyas, öreg falak, sziklák repedéseibe telepszik.
Származása, elterjedése
A Mediterráneumban honos. Magyarországra ámpolnanövényként hozták be, de kivadulva nemcsak a kőfalakon, járdák repedéseiben stb. telepszik meg, hanem a sziklákon is, ezért adventív fajnak számít.
Megjelenése, felépítése
Általános megjelenése és leveleinek alakja is a borostyánéra emlékeztet. A konkrét élőhelytől függően lecsüngő, kúszó, illetve kapaszkodó.
Virágképlete: K(5) [C(5) A(4)] G(2); virágai lilák.
Termése tok, magja a máknál is apróbb.
Életmódja, élőhelye
Miként Magyarországon, aképpen eredeti élőhelyén is főleg sziklákon és kőfalakon nő. Szárazságtűrő. Már egészen kevés talajjal is megelégszik. Jól terjed.
Szabadon június–augusztusban, de cserépben nevelve kora tavasztól a fagyok beálltáig virágzik.
Felhasználása
Dísznövényként ámpolnákba, erkélyládákba, sziklakertekbe ültetik.
Források
- Borhidi Attila: Magyarország növénytársulásai 16. Osztály: Asplenietea trichomanis
- 22. Virágos rendszertan
- A magyar flóra változásai a 20. század folyamán
- Scrophulariaceae – Tátogatófélék
- Révai lexikon[halott link]
- D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 12.
