Kurtág György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kurtág György
Kurtag academy.JPG
Született
1926. február 19. (88 éves)
Lugos
Foglalkozása zeneszerző
zongorista
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurtág György témájú médiaállományokat.

Kurtág György (Lugos, Románia, 1926. február 19. –) kétszeres Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zongoraművész és kamarazene-tanár.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ötéves korában kezdett zongorázni tanulni, felsőfokú zenei tanulmányait Temesváron kezdte. Itt Kardos MagdaBartók tanítványa – volt a zongora-, Max Eisikovits pedig a zeneszerzés tanára. 1946-ban aztán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendéke lett, ahol Kadosa Pálnál zongora tudását, Veress Sándornál és Farkas Ferencnél zeneszerzési ismereteit mélyítette el, valamint Weiner Leó kamarazene óráit látogatta. 1951-ben szerezte meg zongoraművészi és kamarazenei diplomáját, négy évvel később pedig lediplomázott zeneszerzésből is. Még ebben az évben Erkel-díjjal tüntették ki. Ezután egy évet Párizsban töltött (1957-1958 között), ahol Marianne Stein tanítványa volt és rendszeresen látogatta Darius Milhaud és Olivier Messiaen óráit is.

Magyarországra visszatérve 1960-tól kezdődően nyolc éven át volt az Budapesti Filharmóniai Társaság korrepetitora. 1967-ben aztán a Zeneakadémia zongora-, majd kamarazene-tanára lett. Többek között olyan, később nagy hírnevet szerzett előadóművészek is a tanítványai, mint Kocsis Zoltán vagy Schiff András. 1971–1972 között egy évet Nyugat-Berlinben töltött a DAAD Művészprogramjának keretein belül. Nem sokkal hazaérkezése után, 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

1986-ban úgy döntött, hogy elhagyja a Zeneakadémiát, de 1993-ig még korlátozott számban tartott órákat az intézményben. A következő évben tagjai közé választotta a müncheni Bajor Szépművészeti Akadémia és a Berlini Művészeti akadémia. Még ebben az évben megkapta a Pierre Monacoi Herceg Alapítvány zenei díját, valamint a Herder- és Feltrinelli-díjat is. Ezután két évre meghívták a berlini Wissenschaftskollegbe, itt a Berlini Filharmonikusokkal dolgozott. 1994-ben aztán további két kitüntetést ítéltek oda neki: az osztrák kormánytól megkapta az európai zeneszerzőknek járó nagydíjat, valamint Denis de Rougemot-díjat az Európai Fesztiválok Szövetségétől

A következő évet Bécsben töltötte, ahol komponálási felkéréseknek tett eleget és mesterkurzusokat tartott a Konzerthausban. 1996-ban ismét megkapta a Kossuth-díjat. Még ebben az évben meghívást kapott a Sociéte Gaviniés-tól, a hágai Royal Conservatorytól, az utrechti Muziekcentrum Vredenburg-tól, az amszterdami Concertgebouw NV-től, a Nederlandse Operától, a Schönberg Ensemble-tól, az Asko Ensemble-tól, az Orlando Quartettől, az Osiris Triótól és a Reinbert de Leeuwtől, hogy két évig Hollandiában dolgozzon.

1998-ban megkapta a zenei Nobel-díjként számon tartott Ernst von Siemens Stiftung-díjat, illetve másodszor is oda ítélte neki az osztrák kormány az európai komponistáknak járó nagydíjat. Ezután ismét meghívták a berlini Wissenschaftskollegbe.

A következő évben különböző francia zenei intézmények-fesztiválok hívták meg egy két éves párizsi tartózkodásra (Ensemble InterContemporain, a párizsi Conservatoire, a Cité de la Musique és a Festival d´Automne a Paris). Még ebben az évben megkapta a Tudományért és Művészetért érdemérmet Berlinben, 2000-ben pedig a John Cag-díjat New Yorkban. 2001-ben tiszteletbeli tagjává választotta az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia, valamint ebben az évben megkapta a Hölderlin-díjat is a Tübingeni Egyetemtől. A következő évben feleségével Franciaországban, Bordeaux közelében telepedtek le.

2006-ban nyolcvanadik születésnapja alkalmából a zeneszerzőt egy ötnapos fesztivállal köszöntötte a Budapest Music Center. Még ebben az évben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, majd április 20-án a Louisville University Grawemeyer Díjjal tüntette ki. 2010-ben Kurtág nyerte el a Zürichi Fesztivál Díját.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kurtág Györgyöt a zenei élet az egyik legjelentősebb kortárs zeneszerzőként tartja számon, aki elsősorban a kamarazene területén tudta kibontakoztatni tehetségét. Igazán újat kamarazene darabjaival alkotott. Művészete Bartók zenéjéből indult ki, de nagy hatást gyakorolt rá az osztrák zeneszerző, Anton Webern impresszionista hangzásvilága is. Műveire jellemző nagy koncentráció, az eszközök és a formavilág tömörsége.

A zeneszerző mindig is szerette az irodalmat, így több híres költő-író munkáit is megzenésítette: Négy dal Pilinszky János verseire, A megboldogult R. V. Truszova üzenetei (Dalos Rimma orosz nyelvű verseinek megzenésítése), József Attila-töredékek, Nyolc kórus Tandori Dezső verseire, Kafka-töredékek.

A nemzetközi hírnevet az 1981-ben bemutatott A boldogult R. V. Truszova üzenetei című kamarazenekar-kíséretes, orosz nyelvű dalciklusa hozta meg számára. Ezt követően az 1980-as években a közép-európai zenei örökség új aktualitását teremtette meg.

Legismertebb alkotásai között tartják számon az 1973–1976 között komponál Játékok zongorára című, négy füzetből álló sorozatot. A négy füzetben található darabok a Mikrokozmoszhoz hasonlóan, a zongorán tanuló növendékeket egyre nagyobb technikai nehézségek elé állítják.

Kurtág túl nyolcvanadik élet évén, még mindig aktívan dolgozik: 2009-ben mutatták be az amerikai magyar kulturális évadra komponált új művét, Anna Ahmatova verseire írt dalciklusát. Ekkor adta elő feleségével közösen, a washingtoni Kongresszusi Könyvtár felkérésére írt, Bartók előtt tisztelgő másik új művét is.

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Koreai kantáta (1953)
  • Brácsaverseny (1954)
  • Vonósnégyes (1959)
  • Fúvósötös (1959)
  • Nyolc zongoradarab (1960)
  • Nyolc duó (1960–61) hegedűre és cimbalomra
  • Jelek (1961)
  • Szálkák (1961–73) szóló cimbalomra
  • Bornemisza Péter mondásai (1963–68)
  • Egy téli alkony emlékére (1969)
  • Négy capriccio (1972)
  • Négy dal Pilinszky János verseire (1975)
  • Eszká-emlékzaj (1975)
  • Játékok I-IV. (1973–76) zongorára
  • Hommage a Mihály András – 12 mikroludium vonósnégyesre (1977)
  • Herdecker Eurythmie (1978)
  • Bagatellek (1981)
  • A kis csáva (1979)
  • Omaggio a Luigi Nono (1979)
  • A megboldogult R. V. Truszova üzenetei (1976–80) kamarazenekar-kíséretes, orosz nyelvű dalciklusának (bemutató: 1981. Párizs, nemzetközi siker)
  • Jelenetek egy regényből (1982)
  • József Attila-töredékek (1981)
  • Hét dal (1981)
  • Nyolc kórus Tandori Dezső verseire (1981–82)
  • Kafka-Fragmente – szoprán hangra és hegedűre (1986)
  • Három régi felirat – dalciklus (1986)
  • Requiem po drugu – dalciklus (1986–87)
  • Hölderlin: An… – dal (1989)
  • Quasi una fantasia… – zongorára és hangszercsoportokra (1988)
  • Drei alte Inschriften; Grabstein für Stephan – gitárra és hangszercsoportokra (1978–1989)
  • Officium breve in memoriam Anderae Szervánszky – vonósnégyes (1989)

Filmzenék:

  • Táncalak (2002)
  • Visszatérés (Kicsi, de nagyon erős 2.) (1998)
  • Utrius (1993)
  • Goldberg variációk (1992) zeneszerző
  • Chroniques Hongroises – Magyar krónikák I-II. (1991)
  • Tutajosok (1989)
  • Róbert és Róbert (1981)

Színpadi zenék:

  • Orfeusz (bemutató: 2003. április 29. Közép-Európa Táncszínház – Budapest
  • Ős K., (bemutató: 1999. december 17. Közép-Európa Táncszínház )

Lemezei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1987 Flowers, Chants, Hymn, Plays and Games for Cimbalom (Hungaroton SLPX 12755) – közreműködő
  • 1990 Musikprotokoll '90 (ORF MP 90 ORF 08) – közreműködő
  • 1993 Kurtág György: Dalciklusok (Sony Music SK 53290
  • 1994 Kurtág György: Szerzői est (Salzburg, 1983) (Col Legno WWE 31870)
  • 1995 Kurtág – Robert Schumann: Hommage à R. Sch. (ECM Records ECM 1508) – közreműködő
  • 1995 Kurtág György művei (Hungaroton HCD 31290)
  • 1995 Kurtág György: Kafka-töredékek, Op. 24 (Hungaroton HCD 31135)
  • 1996 Kurtág György: Musik für Streichinstrumente (ECM Records ECM 1598)
  • 1996 Kurtág György Grabstein Für Stephan; Stele; Stockhausen: Gruppen Deutsche Grammophon 4477612
  • 1996 Kurtág György: Kafka-töredékek, Op. 24 (Ondine ODE 868-2)
  • 1997 Kurtág György: Játékok (Games) (ECM Records ECM) 1619
  • 1998 Kurtág György: Művek szoprán hangra (Hungaroton HCD 31821)
  • 1998 Mentsük meg a Zeneakadémiát! (Hungaroton HCD 31841) – közreműködő
  • 1999 Ganz, Bruno: Wenn Wasser wäre (ECM Records ECM 1723) – közreműködő
  • 1999 Kortárs magyar szerzők orgonaművei (Hungaroton HCD 31858) – közreműködő
  • 1999 Solos – XX. századi magyar kompozíciók szóló fuvolára (Hungaroton HCD 31785) – közreműködő
  • 2000 Kim Kashkashian: Bartók/Eötvös/Kurtág (ECM Records ECM 1711) – közreműködő
  • 2001 Psy: A cimbalom varázsa (Hungaroton HCD 32015) – közreműködő
  • 2001 Tihanyi Gellért: Kurtág/Bartók/Faragó/Stravinsky/Reich (BMC Records BMC CD 048) – közreműködő
  • 2001 Vékony Ildikó: Szálkák (BMC Records BMC CD046) – közreműködő
  • 2002 Bartók; Ligeti; Kurtág: Ligatura – Message to Frances-Marie Op. 31b (ECM Records ECM 1729) – közreműködő
  • 2002 Kurtág, Szőllősy, Sáry, Serei, Sári, Gyöngyössy BMC Records BMC CD 074 – közreműködő
  • 2003 Kurtág: Signs, Games and Messages (ECM Records ECM 1730)
  • 2004 Music Colours – Hungarian Contemporary Music (BMC HMIC BMC PCD 015) – közreműködő
  • 2005 Déri György: a lá Carte – szólódarabok gordonkára (Hungaroton HCD 31288) – közreműködő
  • 2006 Kurtág: Játékok (BMC CD 123) – közreműködő

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Balázs István: A magánélet börtönében (Valóság, 1984. 5.sz.)
  • Bösche, Thomas: Kurtág György képmása (Muzsika, 2001. 2.sz.)
  • Csalog Gábor: Kurtág órái (Muzsika, 2001. 2.sz.)
  • Csengery Adrienne: "… hogy faragjon belőle hangszert a zenéjéhez" (Muzsika, 2001. 2.sz.)
  • Egy zeneszerző képmása – ahogyan egy énekesnő látja. Beszélgetés Kurtág Györgyről Csengery Adrienne-nel (Mozgó Világ, 1986. 2.sz.)
  • Ernst von Siemens Zenei Díj Kurtág Györgynek. Roland Moser laudációja (Muzsika 1998. 7.sz.)
  • Földes Imre: Harmincasok. Beszélgetések magyar zeneszerzőkkel. Budapest, 1969. Zeneműkiadó.
  • Frideczky Frigyes: Magyar zeneszerzők (Budapest, Atheneum, 2000.)
  • G. Fábri Zsuzsa: 40 arc – 40 írás. (Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1984.)
  • Halász Péter: Kurtág György (Budapest, Mágus Kiadó, 1998.)
  • Halász Péter: Kurtág-töredékek (Holmi, 1995. 2.sz.)
  • Heg, Hans: "Az ember sohasem érkezik túl későn". Hans Heg beszélgetése Kurtág Györggyel (Muzsika, 1996. 2.sz.)
  • Kárpáti János: Kurtág György I-IV. (Muzsika, 1974. 11.sz. , 1975. 1.sz., 1975. 3.sz., 1975. 5.sz.)
  • Kocsis Zoltán: "Csúnya" (Muzsika, 1996. 2.sz.)
  • Kroó György: Kurtág György: Bornemissza Péter mondásai op. 7. in Miért szép századunk zenéje? Szerk. Kroó György. Budapest, 1974. Gondolat K. pp. 317–368 ISBN 9632800427
  • Lück, Harmut: Zene a kimondhatatlanról. Közelítések Kurtág György műveihez (Holmi, 1995. 2.sz.)
  • Moldován Domokos szerk.: Tisztelet Kurtág Györgynek (2006.)
  • Papp Márta: A csüggedés és keserűség dalai. 1. (Muzsika, 2001. 2.sz.)
  • Reimann Mariann, V. – Keszi Imre: Magyar zeneszerzők (Budapest, Zeneműkiadó, 1975.)
  • Varga Bálint András: 3 kérdés 82 zeneszerző (Budapest, Zeneműkiadó, 1986.)

Források, külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurtág György témájú médiaállományokat.