Korál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A korál protestáns egyházi népének, mely egyszólamú és legtöbbször német nyelvű. Kialakításában Luther Márton játszott döntő szerepet. Manapság (helytelenül) korálnak nevezzük egy koráldallam bizonyos vokális vagy instrumentális feldolgozásait is.

Jellegzetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korálokat verses szövegük ritmikája, sorszerkezete és rímelése jól érzékelhető korálsorokra vagy szakaszokra tagolja. Dallamuk sokszor Bar formát (AAB) ölt.

A koráldallamokra az egyszerűség és jól énekelhetőség jellemző. Ritkák a nagy hangközugrások, ambitusuk kvint és oktáv között változik. Általában modálisak vagy tonálisak, módosított hangok nem sokszor fordulnak elő bennük. (Természetesen kivételek akadnak eme általános jellemzők alól, például az Es ist genug emelkedő tritónuszt kirajzoló dallamvonala.[1])

Ritmikájuk kezdetben változatosabb, majd egyre inkább egyszerűsödik; a 18. századra a korálok többségében egységes negyedmozgást figyelhetünk meg (a korálsorok végén általában szereplő félkották, illetve az átmenő- és váltóhangok szerepét betöltő nyolcadokon kívül). Nagy részük 4/4-es ütemmutatóban van lejegyezve és felütéssel kezdődik.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A reformáció során az egyházzene megújítására is sor került. Luther az egyházi ének fontosságát hangsúlyozta a hívők lelki életében, és sokat tett azért, hogy a hívők is aktívan bekapcsolódhassanak a liturgiába. Ilyen megfontolásokból a latin nyelvű, az egyszerű ember számára nehezen megtanulható katolikus egyházi énekeket német nyelvű, könnyen megjegyezhető népénekekkel kívánta helyettesíteni. Ezt a célt szolgálták a korálok.

A korálok dallamai sokszor jól ismert szakrális és világi énekek egyszerűsített változatai voltak. A koráldallamok forrásai:

A Veni redemptor gentium gregorián himnusz és a Nun komm, der Heiden Heiland kezdetű korál kottáját egymás mellé állítva jól megfigyelhetőek a közös dallami sajátosságok és a szövegi rokonság
Forrás Példa Eredeti változat

himnuszok

Nun komm, der Heiden Heiland Veni redemptor gentium
Komm, Gott Schöpfer, heiliger Geist Veni creator Spiritus
szekvenciák Christ lag in Todesbanden Victimae paschali laudes
egyéb gregorián énekek Jesaia, dem Propheten Sanctus

világi dalok

O Welt, ich muss dich lassen Isaac: Innsbruck, ich muss dich lassen
O Haupt voll Blut und wunden Hassler: Mein Gmüth ist mir verwirret

Luther és mások saját dalai

Luther: Ein feste Burg ist unser Gott

Walter: Es spricht der Unweisen Mund wohl

Crüger: Nun danket alle Gott

A gregorián dallamkincsből merített korálok szövegei általában az eredeti latin szöveg német verses szabad fordításai voltak. A szöveg gyakran a Bibliából származott, mégpedig nem egyszer a zsoltárokból (például Aus tiefer Noth schrei' ich zu dir, a 130. zsoltár alapján). Költött szövegek is előfordultak: Luther mellett nevezetes szövegírók voltak Nikolaus Decius, Johann Franck, Paul Gerhardt.

A korálok liturgikus használatát több énekeskönyv is elősegítette. Néhány ezek közül:

Feldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy korál legegyszerűbb feldolgozása a négyszólamú harmonizálás, melyben a koráldallam a szopránban helyezkedik el, és homofón akkordkísérettel rendelkezik. Az így készült feldolgozás (Kantionalsatz) kiválóan alkalmas a gyülekezet énekének orgonakíséretére vagy vegyeskari előadásra.

Emellett a 16. században az akkori zeneszerzői gyakorlatnak megfelelően polifón, motetta-szerkezetű feldolgozások is születtek, melyekben a koráldallam mint cantus firmus általában a tenorban jelenik meg.

Később, a 17. században az orgona egyre jelentősebb liturgikus szerephez jutott, és sorra születtek az orgonára írt, legtöbbször ugyancsak kontrapunktikus korálfeldolgozások. Az oratorikus műfajok kialakulásával pedig a korálok sokszor központi szerepet kaptak oratóriumokban, passiókban, kantátákban. Bach a korált a zenetörténetben példa nélküli művészi szintre emelte: korálelőjáték-gyűjteményei (az Orgelbüchlein, a Clavierübung III. kötete stb.) és több, mint 200 kantátájának legtöbbje tanúskodik erről.[2]

A klasszikus zenében a korálfeldolgozás műfaja teljesen háttérbe szorult, csak a romantikában, a barokk zene újrafelfedezésével születtek újabb korálfeldolgozások. Ám ekkorra a korál liturgikus és magasművészeti funkciója már szétvált: az Ein feste Burg ist unser Gott kezdetű korált Mendelssohn 5. szimfóniájában éppúgy idézi, mint Wagner Kaisermarsch című művében.

Zeneszerzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zenetörténet folyamán többek között a következő zeneszerzők írtak több jelentős, koráldallamokon alapuló művet:

Bizonyos szerzők nem eredeti koráldallamokat, hanem saját, a korálok jellegzetességeit magukon viselő korálimitációkat használtak fel műveikben; jó példa erre César Franck három korálfantáziája (Trois Chorals) vagy Bartók Concertójának 2. tétele.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korálfeldolgozás főbb típusai:

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Eme korál dallamának és szövegének mély kifejezőereje évszázadokkal később is megihletett komponistákat: Alban Berg hegedűversenyének Adagio tételében idézi a korált.
  2. Albert Schweitzer írja Bachról:
    "A korálletétek nagy mesterei, Eccard, Pretorius s a többiek a dallamot harmonizálták; Bach a szöveget. Számára a dallam egymagában bizonytalan jellegű. Határozott arcélt akkor kap, ha egy meghatározott szöveg hangzik belőle, melynek kifejezését a hozzá csatlakozó harmóniák által teszi magáévá." (Albert Schweitzer: Johann Sebastian Bach)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]