Kollár József (építész)
| Kollár József | |
| Született | Kohn József 1869. december 18. Pest |
| Elhunyt | 1943. július 8. (73 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | építész |
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1892) |
| Halál oka |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kollár József témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kollár József (Pest, 1869. december 18.[1] – Budapest, 1943. július 8.)[2] építész.
Életútja
Kohn Dávid (1820–1905)[3] pénzváltó és Weisz Anna elsőszülött fia. Kohn családi nevét 1892-ben változtatta Kollárra.[4] A budapesti műegyetemen tanult, ahol 1894-ben szerzett oklevelet. 1892-ben külföldön járt tanulmányúton. Ezután Schmahl Henrik tervezőirodájának lett a munkatársa, 1900-ban pedig társult Révész Sámuellel. Közösen nyerték meg az első díjat a Központi Zálogház palotájára kiírt pályázaton. Számtalan villát, bérházat, bankat és részvénytársasági székházat terveztek és építettek. Ilyenek pl.: Deák Ferenc téri áruház, a Kossuth Lajos tér 10., a Vörösmarty tér 4. sz. bérházak. A fővárosban első ízben alkalmaztak „cour d'honneur”-szerű beépítést az Üllői út 59. sz. bérháznál. Művein megfigyelhetők időrendben az olasz gótika, a szecesszió és a barokkos motívumok. 1919. május 23-án a pest-terézvárosi római katolikus plébánián megkeresztelkedett. Halálát hólyagrák, szívizom elfajulás okozta.
Jegyzetek
- ↑ Pesti neológ izr. hitközség születési anyakönyve, 1423/1869. folyószám.
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 1621/1943. folyószáma alatt.
- ↑ Kohn Dávid halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi állami halotti akv. 715/1905. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 9.)
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 2519/1892. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1892. év 5. oldal 42. sor
Források
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Budapest100
További információk
- Gerle-Kováts-Makovecz: A századforduló magyar építészete. Budapest, 1990.
- Építészeti örökség 2009. 1. sz. melléklet, Déri Tibor levelezése édesanyjával. Balassi Kiadó-Magyar Irodalmi Múzeum 1998.