Kiss (együttes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kiss szócikkből átirányítva)
KISS
Kiss logo.gif
A(z) KISS logója
Devil`s Codpiece Grip - Kiss LG Arena May 2010.jpg
KISS koncert 2010 májusában a Birminghamben található LG Arénában. Balról-jobbra: Gene Simmons, Eric Singer, Paul Stanley és Tommy Thayer.
Információk
Eredet Amerikai Egyesült Államok, New York City
Aktív évek 1973-napjainkig
Műfaj Hard rock,[1][2]glam rock,[2][3]Pop metal,[1][4]stadion rock,[5]glam metal,[6]pop rock[1][4][7]
Kiadó Casablanca (1973–1982)
Mercury (1982–2003)
Sanctuary (2003–2008)
Roadrunner/Universal Music (2008–napjainkig)
Kapcsolódó előadók E.S.P., Frehley's Comet, Union, Vinnie Vincent Invasion, Wicked Lester, White Tiger, Black 'n Blue, Badlands, Grand Funk Railroad
Tagok
Paul Stanley
Gene Simmons
Eric Singer
Tommy Thayer
Korábbi tagok
Eric Carr †
Bruce Kulick
Ace Frehley
Peter Criss
Mark St. John †
Vinnie Vincent
A(z) KISS együttes weboldala

A Kiss vagy ahogy időnként írják KISS egy amerikai hard rockegyüttes, amelyet 1973 januárjában[8] alapítottak New Yorkban. Könnyen felismerhetők az arcfestésükről és a fellépőruhájukról, amely védjegyükké vált az évek folyamán. Az első három albumuk nem lett sikeres, de az 1975-ben megjelent Alive! koncertlemez kiadása után az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb zenekara lett a KISS. Az együttes fénykorát az 1970-es évek közepén és végén élte, elsősorban show-szerű koncertjeiknek köszönhetően, amelyeknek többek között részét képezték a pirotechnikai elemek használata, a vérköpés, tűzfúvás, 12 méter magasra felemelkedő dobok, vagy a gitárból kilövellő rakéták.

Az eredeti felállás, Gene Simmons (basszusgitár, ének), Paul Stanley (ritmusgitár, ének), Ace Frehley (szólógitár, ének) és Peter Criss (dob, ének) volt a legsikeresebb és legismertebb. Az arcfestésük és kosztümjeik rajzfilm-figurákhoz tették őket hasonlóvá: 'The Demon' (Simmons), a 'Starchild' (Stanley), 'Space Ace' (Frehley) és 'Catman' (Criss). 1979-re a diszkó és az újhullám előretörésének köszönhetően az együttes bevételei csökkenni kezdtek, gyakran léptek fel félházak előtt. Az ekkoriban készült kisérletező és útkereső hangvételű albumaik megosztották a rajongótábort. 1982-re Criss és Frehley is kilépett a zenekarból.

1983-ban a zenekar elhagyta a sminket, és innentől kezdve az évtized végéig újra kereskedelmileg sikeres sztárelőadóvá léptek elő. A Kiss-nosztalgia hulláma tartotta fenn ezt az 1990-es években, és 1996-ban bejelentették, hogy az eredeti felállás (a sminkekkel együtt) újra összeáll. Az ekkor adott nosztalgia turnék az 1996/97-es évek legsikeresebb előadásai lettek. Criss és Frehley viszont újra elhagyta a zenekart, a helyükre Eric Singer és Tommy Thayer került. Az együttes a mai napig sikeresen és aktívan működik, miközben már csak a két frontember Paul Stanley és Gene Simmons maradt meg eredeti tagként.

Az együttes összesen 24 aranylemezt adott ki, többet mint bármelyik másik amerikai rockzenekar.[9] Világszerte több mint 120 millió albumot adtak el,[10]ebből 40 milliót az Amerikai Egyesült Államokban, amelyből 20 milliót igazolt az RIAA.[11] A VH1 zenecsatorna A 100 Legnagyobb Hard Rock előadó listáján a 10. helyre sorolta a zenekart,[12] míg az MTV a Legnagyobb metal együttesek listáján a 9.-ek lettek.[13] A Hit Parader 100 legjobb koncertzenekar listáján az első helyre sorolta az együttest,[14] a VH1 Minden idők 100 legnagyobb előadója szavazásán pedig az 56. helyre kerültek.[15] Ezenkívül a Gibson's Amerika 50 legnagyobb rockegyüttesei összeállításán a 26. helyre választotta az együttest.[16] A KISS-t jelölték a Rock and Roll Hall of Fame tagjai közé[17], de 2009. december 15-én bejelentették, hogy a zenekar nem nyert felvételt.[18]

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A KISS története

[szerkesztés] Előzmények (1970–1972)

Az együttes alapítói Paul Stanley (Stanley Harvey Eisen néven, New York-ban született) és Gene Simmons (Chaim Witz néven született Izraelben, szülei magyar zsidók, Simmons tökéletesen beszél is magyarul) már az 1960-as évek végén megfordult különböző zenekarokban. Stanley Uncle Joe néven alapított triót, amelyben Matt Rael gitárossal és Neil Teeman dobossal zenélt.[19] 15 évesen a Postwar Baby Boom zenekarhoz csatlakozott, majd a Three nevű zenekarba szállt be. Ebben a rövid életű formációban Steve Coronel gitáros és Marty Cohen basszusgitáros mellett már együtt zenélt Gene Simmonsszal.[19] Simmons korábban a Long Island Sounds zenekarban fordult meg, amely később The Love Bag néven szerepelt. A Three feloszlása után Simmons egy Cathedral nevű zenekart alapított meg, ez azonban néhány fellépést követően feloszlott. Simmons egy Brook Ostrader nevű szintetizátoros segítségével készített egy demót, amelyet a kiadók visszautasítottak.[19] Ezt követően a The Village Voiceban adott fel egy hírdetést, amelyre az akkor már a legjobb barátjának számító Paul Stanley is válaszolt. Simmons ekkoriban még tanárként,[20] míg Stanley taxisofőrként dolgozott,[21] hogy megteremthessék az együttesük elindításához szükséges anyagi kereteket.

1970-ben Simmons és Stanley mellett Brook Ostrader szintetizátorossal, Steve Coronel gitárossal és Tony Zarella dobossal kiegészülve megalakult a Rainbow együttes, amely hamarosan felvette a Wicked Lester nevet.[19] Az együttes Ron Johnsen hangmérnökkel elkészítette első albumát, amelynek felvételeire a New York-i Electric Lady Studióban került sor 1971 októberében.[19] Albumcímnek felmerült a The Laughing Dogs elnevezés, de az anyag végül nem jelent meg, mivel az Epic Records visszautasította a felvételt.[19] Az ekkor rögzített dalok a 2001-ben megjelent The Box Set című KISS válogatásalbumon váltak hivatalosan is hozzáférhetővé. Az Epic ugyan leszerződtette a zenekart, de a kiadó A & R igazgatója Don Ellis nem kedvelte az együttest. Steve Coronel gitáros hamarosan kilépett a zenekarból, és utódjául többek között Jay Jay Frenchet is meghallgatták, aki az 1980-as években a Twisted Sister tagjaként lett ismert.[19] Coronel utódja végül Ron Leejack lett. A Wicked Lester a rövid pályafutása során már olyan dalokat is megírt, amelyek később némileg átírt verzióban felkerültek a KISS albumaira is. Az Eskimo Sun című dalból később az Only You lett a Music from "The Elder" albumon, míg a Stanley The Parrot az együttes debütáló albumán alakult át a Strutter című számmá.[19] Az együttes meglehetősen eklektikus stílusú zenét játszott, ugyanis a rock and roll és a pop elemek mellett a folk rock is fontos szerephez jutott.[22] Stanley és Simmons olyan dalokat kezdett el írni amelyek nem illettek a zenekar koncepciójába, és hamar megérezték, hogy másféle stílusban kéne játszaniuk. Ezenkívül Simmons olyan látványos koncerteket képzelt el, amelyekben fontos tényező lenne a vizuális élmény és a tűznyelés.[19] Terveik megvalósításához új dobost akartak maguk mellé, ezért a Rolling Stone magazinban adtak fel egy olyan hírdetést, hogy egy mindenre képes dobost keresnek.[19]

A hírdetésre egyedül a Brooklynban élő Peter Criss (Peter Criscoula) válaszolt, akivel először az Electric Lady Stúdióban kezdtek el próbálni. Criss a hírhedt big band dobos Gene Krupa tanítványa volt, aki kereste a lehetőségét, hogy ezt a fajta stílust egy rockegyüttesben vihesse tovább.[19] Kezdetben varietékben és lokálokban dobolt, a Sounds of Soul, a The Barracudas, a Lips és a The Brotherhood nevű zenekarokban.[19] Ezt követeőn a Chelsea nevű formációhoz csatlakozott, akiket 1970-ben a Decca leszerződtetett. Amikor Criss a Wicked Lester tagja lett, rajta kívül már csak Paul Stanley és Gene Simmons alkotta a formációt. Kezdetben hármasban zenéltek, majd a kiadójuk az Epic javaslatára eldöntötték, hogy bevesznek még egy gitárost. A The Village Voice magazinban feladott hírdetésükben az állt, hogy egy a 60-as évek stílusában játszó gitárost keresnek.[19] Egyedül egy Bob Kulick nevű zenész jelentkezett, de ő nem vállalta volna a koncerteket, ezért maga helyett beajánlotta Ace Frehley (Paul Daniel Frehley) szólógitárost. Frehley korábban a The Exterminatorsban és a Four Rosesban zenélt, de megfordult az énekesnővel kiálló Molemo nevű pszichedelikus rock együttesben is.[19] Ez a formáció felvett egy demót is, de lemezszerződéshez nem jutottak vele. Ezután a The Muff Divers együttesben fordult meg, amely hasonló stílusban mozgott mint a Wicked Lester. Amikor Frehley meghallgatására sor került, a gitáros két különböző cipőben, egy piros és egy narancssárga színűben jelent meg a próbán. De nemcsak ezzel hanem a gitárjátékával is sikerült lenyűgöznie a többieket. Amikor Frehley csatlakozott a Wicked Lester soraihoz, az együttes másik három tagja (Stanley, Simmons és Criss) már festett arccal szerepeltek az együttes fotóin, de ezek a minták még nem a későbbi KISS karakterek voltak.[22] Az együttes a sminkhasználatát és különleges ruházatát az olyan előadók hatására kezdte el használni, mint Alice Cooper és a New York Dolls.[23] A négyesre bővült formációban az éneklés mellett Stanley vette át a ritmusgitáros szerepét, míg Simmons szintén énekelt a basszusgitározás mellett, a dobokat pedig Criss kezelte, míg a szólógitárosi szerepet Frehley töltötte be. Frehley csatlakozása után néhány héttel felvették a KISS nevet (Stanley javaslatára),[24] és addigra már kitalálták a négy zenészhez illő karaktert és a maszkokat is.

[szerkesztés] Kiss, Hotter Than Hell (1973–1974)

A névválasztás után az együttes logójának a megtervezése következett. A jellegzetes s rúnákkal díszitett logót Ace Frehley tervezte,[22] amely nagymértékű hasonlóságot mutat a Németországban illegálisnak minősülő náci SS szimbólummal. Ezért a viták elkerülése végett, Németországban, 1979 óta egy módosított változatban szerepel az albumokon az együttes logója. Azonban nemcsak a logó, hanem maga az együttes neve is megütközést keltett sokakban. Pletykák kezdtek keringeni arról, hogy a KISS kifejezés egy titkos mozaikszó, olyan kifejezések rövidítése, mint a Knights In Satan's Service és a Kids In Satan's Service, de később bebizonyosodott, hogy ezek a feltételezések hamisak..[25][26]

1973-ban Eddie Kramernél rögzítették az első demójukat. 1974-ben két lemezük, a debütáló KISS és a Hotter Than Hell (Japánban KISS 2 címen) jelent meg. 1975-ben következett az újabb sorlemez, a Dressed To Kill, melyről a Rock And Roll All Night című szám a banda egyik himnuszává vált. A szintén ez évben megjelent Alive! egy élőfelvételeket tartalmazó, sikeres lemez volt. Következő évben jelent meg a Destroyer, ami nagy áttörést jelentett a KISS számára.

[szerkesztés] A világsiker (1976–1982)

Szintén 1976-ban jelent meg a Rock And Roll Over, majd 1977-ben az újabb hatalmas sikert jelentő nagylemez, a Love Gun. 1978-ban adták ki a Double Plantium című, dupla válogatáslemezt, és még ez évben az összes tag a saját nevével fémjelzett szólóalbumot készített. 1979-ben jelent meg a Dynasty című album, amely egy kicsit diszkósabb irányba vitte a banda zenéjét. Azonban ebben az évben távozott a zenekarból Peter Criss, és ezzel nagyon sok rajongót elvesztettek. Az eredeti dobos helyére Eric Carr érkezett, aki 'Fox'-ot alakított a színpadon. 1980-ban jelent meg az Unmasked című album, amelyen még olyan felvételek hallhatóak, amin Peter dobol. Az albumon több dalt Ace énekel. 1981-ben a zenekar kiadta a (Music From) The Elder című lemezét, egy progresszív koncept albumot. A rajongók és a kritika egyaránt lesújtó véleménnyel volt az anyagról, így ismét új utakat kellett keresnie a csapatnak.

[szerkesztés] Smink nélkül (1982–1990)

Miután Peter távozott, a KISS Eric Carral kezdett dolgozni. A zenekar addig eladott lemezei mind milliós sikeralbumok voltak. 1982-ben jelent meg az újabb sikeralbum, a Creatures Of The Night, amelyről főleg az I Love it Loud lett hatalmas sláger. Ez volt az utolsó olyan album, amelyen a zenekar sminkeket használt. Az album után Ace Frehley is kilépett, helyére pedig Vinnie Vincent került. A banda kezdetben ebben a felállásban is maszkokat használt, ám az 1983-as Lick it Up című albumon már elhagyták a sminket. Erről az albumról legfőképp a címadó szerzemény lett sikeres. Eztán ismét tagcsere történt: Vinnie Vincent kilépett, helyére pedig Mark St. John érkezett, ám nem sok időre, mindössze egy album erejéig maradt csak a zenekarban az új gitáros. Ez volt az 1984-es Animalize. Erről a lemezről a leghíresebb szerzemény a Heaven's on Fire.

Az album megjelenése után John is távozott, majd 1998-ben visszavonult a zenéléstől. Mark St. John 2007-ben agyvérzésben váratlanul elhunyt. A gitáros 51 évet élt.

Az album után sikerült végre egy évekig tartó felállást összehozni, Bruce Kulick gitárossal. Az 1985-ös Asylumon már ő gitározott. Ez a felállás készítette el a Crazy Nights és a Hot in the Shade című albumokat.

[szerkesztés] Eric Carr halála után (1990–1996)

1991-ben elhunyt Eric Carr, s a zenekar új dobost keresett. Végül Eric Singer foglalta el az elhunyt dobos helyét. 1992-ben jelent meg a Revenge-re keresztelt új album, melyre szokatlanul kemény, szinte metálos szerzemények kerültek. 1993-ban jelent meg az Alive III című koncertalbum, majd 1996-ban egy válogatásalbum, amely 1975 és 1996 közötti felvételeket tartalmazott.

[szerkesztés] Az eredeti KISS (1996–2002)

1996-ban a csapat bejelentette, hogy az eredeti felállásban, a sminkekkel együtt újjáalakul a KISS. Eric-nek és Bruce-nak így távoznia kellett. 1997-ben jelent meg a Greatest KISS nevű válogatásalbum. Szintén ebben az évben jött ki a Carnival Of Souls: The Final Sessions című stúdióalbum, ami 1995 és 1996 közötti felvételeket tartalmazott, tehát még nem az eredeti KISS új anyaga. Azonban 1998-ban megjelent a várva várt új nagylemez, az eredeti KISS-től: a Psycho Circus. Peter 2001-ben, Ace pedig 2002-ben ismét kilépett a zenekarból.

[szerkesztés] Napjainkban (2002– )

A KISS a 35 éves jubileumi világturnéján 2008-ban. Balról jobbra: Gene Simmons, Paul Stanley, Tommy Thayer, Eric Singer.

Miután Ace és Peter kiléptek, az új gitáros Tommy Thayer lett, dobosként pedig Eric Singer tért vissza. Most nem csináltak új sminket, Tommy az űrember-ruhát vette fel, Eric pedig a macskaember öltözéket vette magára. Így turnéztak egy évig, majd 2002 és 2004 között ismét Peter lett a dobos, de 2004-ben újra kilépett, és ismét Eric Singer érkezett a bandába. 2008-ban, fennállásuk 35. évfordulója alkalmából világ körüli turnéra indultak (Alive 35).

2009 őszén – 11 év kihagyás után – jelent meg a KISS következő nagylemeze, a Sonic Boom. A zenekar az új lemezt 2010-ben nagyszabású európai turnén mutatta be. A turnésorozat neve: 'Sonic Boom Over Europe: From the Beginning to the Boom' (Hangrobbanás Európa-szerte: A kezdettől a robbanásig). A KISS minden idők legnagyobb rockturnéját tervezte, amely nemcsak a KISS történetében, hanem az egész rocktörténelemben is kiemelkedő lett. A banda május 20-án Bécsben lépett föl, és – bár az eredeti tervek szerint nem látogattak volna el Magyarországra – úgy döntöttek, hogy május 28-án Budapesten is fellépnek.

Véget ért a KISS ’Sonic Boom’ turnéja, amelyet egy év alatt több mint egymillióan láttak a helyszíneken. Paul Stanley a következőképpen kommentálta az eseményeket: „A KISS nagyobb és erősebb, mint valaha! Egyre jobb és jobb lesz! És még nincs vége! Lesz új album és utána még nagyobb turné!”

[szerkesztés] Tagok

[szerkesztés] Jelenlegi tagok

[szerkesztés] Egykori tagok

[szerkesztés] Diszkográfia

[szerkesztés] Stúdióalbumok

[szerkesztés] Koncertalbumok

[szerkesztés] Válogatásokalbumok

[szerkesztés] A maszkok

[szerkesztés] Hivatkozások

  1. ^ a b c All Music Guide - Kiss
  2. ^ a b nolifetilmetal.com - Kiss
  3. ↑ 70sglamrock.com - Kiss
  4. ^ a b Greatest hair/pop metal bands - Kiss
  5. ↑ allmusic.com - Arena rock
  6. ↑ Glam metal-Urban Dictionary (angol nyelven). urbandictionary.com. (Hozzáférés: 2012. február 14.)
  7. ↑ bobaloorox.com - Kiss citati come hair metal band
  8. ↑ Kiss Chronology. The Official Kiss Website. (Hozzáférés: 2009. október 29.)
  9. ↑ "Artist Tallies". Billboard. Retrieved October 28, 2007.
  10. ↑ Kiss albums sold (angol nyelven). chacha.com. (Hozzáférés: 2012. február 14.)
  11. ↑ RIAA Top Selling Artists. (Hozzáférés: 2007. február 7.)
  12. ↑ 100 Greatest Artists of All Time- Hour 5. VH1. (Hozzáférés: 2009. október 15.)
  13. ↑ MTVNews.com: The Greatest Metal Bands Of All Time. Mtv.com, 2006. március 9. (Hozzáférés: 2010. július 28.)
  14. ↑ GNRdaily.com. GNRdaily.com. (Hozzáférés: 2011. október 11.)
  15. ↑ RNBmusicblog.com. RNBmusicblog.com, 2010. szeptember 10. (Hozzáférés: 2011. október 11.)
  16. ↑ Gibson
  17. ↑ Sisario, Ben. „Kiss and Abba Nominated for Rock Hall of Fame”, New York Times, 2009. szeptember 23. (Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 12.) 
  18. ↑ The Rock and Roll Hall of Fame Announces its Inductees for 2010. The Rock and Roll Hall of Fame, 2010. december 15. (Hozzáférés: 2010. február 8.)[halott link]
  19. ^ a b c d e f g h i j k l m n A KISS története - Pre 1972 (magyar nyelven). passzio.hu. (Hozzáférés: 2012. február 14.)
  20. ↑ Gene Simmons életrajza a kissfactman oldalon. (angol nyelven). kissfactman.tripod.com. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  21. ↑ Paul Stanley életrajza a kissfactman oldalon. (angol nyelven). kissfactman.tripod.com. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  22. ^ a b c Beindul a gépezet - Kiss életmű I. rész (magyar nyelven). hardrock.hu. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  23. ↑ Leaf and Sharp, Behind the Mask, pp. 33, 57–58.
  24. ↑ Artist bio: Ace Frehley. Kayos Productions. (Hozzáférés: 2010. január 6.)
  25. ↑ Simmons, Gene (2001). Kiss and Make-up. Crown. ISBN 0-609-60855-X
  26. ↑ Snopes.com. Snopes.com. (Hozzáférés: 2011. október 11.)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Az egyes tagok honlapjai:

gallery> Fájl:KISS starchild face.svg|A Csillaggyermek – Paul Stanley Fájl:KISS devil face.svg|A Démon – Gene Simmons Fájl:KISS space ace face.svg|Az Űrember – Ace Frehley és Tommy Thayer Fájl:KISS cat face.svg|A Macskaember – Peter Criss és Eric Singer Fájl:KISS fox face.svg|A Róka – Eric Carr Fájl:KISS ankh warrior face.svg|Az Anh-harcos – Vinnie Vincent

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kiss_(egy%C3%BCttes)&oldid=11324704”
Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken