Király Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Király Tibor
Tibor Kiraly.jpg
Született 1920. július 11. (94 éves)
Málca, Csehszlovákia
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogtudós, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja
Díjak Széchenyi-díj (1991)

Király Tibor (Málca, Csehszlovákia, 1920. július 11. –) Széchenyi-díjas magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A büntetőeljárás-jog és annak története neves kutatója. Nevéhez fűződik több büntetőeljárási jogszabály tervezése, valamint a büntetőeljárás oktatásának aktualizálása. 1961 és 1967, valamint 1976 és 1980 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karának dékánja volt. 1967 és 1970 között az ELTE rektorhelyettese.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemi tanulmányait a pozsonyi Komenský Egyetemen jogi karán kezdte, ahol 1943-ban szerzett diplomát, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karán szerzett másoddiplomát 1948-ban.

Pályafutását gyakorló jogászként kezdte, majd 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karának büntetőjogi és eljárásjogi tanszékének oktatója lett. Az oktatói ranglétrát végigjárva 1962-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. Előtte egy évvel a kar dékánjává választották, a tisztséget 1967-ig viselte, ekkor lett az egyetem rektorhelyettese három évre. 1971-ben a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatás-politikai főosztályvezetőjévé nevezték ki, ezt a tisztséget 1974-ig töltötte be. Két évvel később ismét négy évre az egyetem dékánjává választották. 1990-ben professor emeritusi címet kapott.

1959-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1971-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának lett tagja. 1979-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1987-ben pedig rendes tagjává választotta. 1980 és 1984 között a Tudományos Minősítő Bizottság titkára volt. 1988-ban a tudományos köztestület megbízott főtitkár-helyettesévé nevezték ki, amely pozíciót 1990-ig viselt. 1993 és 1996 között pedig az MTA elnökségének tagja volt. Akadémiai munkája mellett 1991-ben a Magyar Jogászegylet elnökévé választották, 1995-ben pedig a szervezet tiszteletbeli elnöke lett. 1984 és 1999 között a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság (Association Internationale de Droit Pénal) magyar nemzeti csoportjának elnöke, 1984 és 1994 között pedig a társaság igazgatótanácsának volt tagja. Ezenkívül a Pro Renovada Cultura Hungariae Alapítvány, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának tagja, valamint a Biztonságos Magyarországért Közalapítvány kuratóriumának elnöke volt (utóbbinál 2001–2005-ben). A Kossuth- és Széchenyi-díj bizottság, illetve az Acta Juridica című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagjaként is tevékenykedett.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatási területe: a büntetőeljárás-jog. Munkássága e tudományterület alapvető elméleti és jogtörténeti kérdéseit fogta át. Publikációinak nagyobb részében az eljárási garanciák és a perbeli döntés igazságosságával, illetve ennek valószínűségének problémáival foglalkozott.

Munkássága kiterjedt a bírói megismerés folyamatára is. Kiemelkedőek az ártatlanság vélelméről, a felmentő ítéletről, valamint az ügyfélegyenlőségen alapuló tárgyalás elvéről szóló tanulmányai is. Több jelentős törvény, így az 1993-as felsőoktatási és az 1998-as büntetőeljárás-jogi törvény kodifikációs előkészítésében is részt vett. Számos tankönyv szerzője, társszerzője.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nős, felesége Roland Julianna bíró, a Fővárosi Bíróság polgári ügyeket vizsgáló tanácselnöke volt. Házasságából egy leány- (Júlia, kertészmérnök), illetve egy fiúgyermek (Gábor jogász) született. Testvérei: Király Péter (1917) nyelvész, szlavista, a nyelvtudományok doktora, Király Balázs (1923) tanár és Király Margit (1916).

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A védelem és a védő a büntető ügyekben (1962)
  • Büntetőítélet a jog határán (1972)
  • A büntető eljárási jog alkotmányos szabályozása (1986)
  • A büntető hatalom korlátai (1988)
  • Büntetőeljárási jog (Pusztai Lászlóval, 2000)
  • Szemelvények ötven év büntetőjogi és más tárgyú tanulmányaiból (gyűjtemény, 2005)
  • Büntetőeljárási jog (2007, negyedik kiadás)
  • Vuchetich Mátyás: Institutiones Juris Criminalis Hungarici (latinból fordítás, 2007)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Király Tibor témájú médiaállományokat.