Ugrás a tartalomhoz

Kiesés az öröklésből

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Vépi (vitalap | szerkesztései) 2021. március 16., 12:55-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (régóta nem zajlik tatarozás, sablon ki + pici javítás)

Az egyéb öröklési előfeltételek teljesülése ellenére is előfordulhat, hogy az adott személyt örökösként, hagyományosként vagy kötelesrészre jogosultként mégis figyelmen kívül kell hagyni. A magyar öröklési jog ezt az öröklésből való kiesésnek nevezi. Az öröklés negatív előfeltételei közé tartozik, hogy a személy akkor örököl, ha vele szemben nem áll fenn kiesési ok.

Az 1959. évi IV. törvényben

Az öröklésből kiesik

  • aki az örökhagyó előtt meghal;
  • aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti meg;
  • aki az öröklésre érdemtelen;
  • aki lemondott az öröklésről;
  • akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott;
  • aki az örökséget visszautasította.[1]
  • Törvénynél fogva a külön élő házastárs esik ki az öröklésből, mivel a házasság lényege az életközösség. Ilyenkor vizsgálni kell azt is, hogy az életközösség visszaállítására volt-e kilátás.

A kiesés jogkövetkezményei

A kiesés relatív hatályú, csak az érintett személy figyelmen kívül hagyását eredményezi, annak rokonait nem érinti. A kiesés következtében más személy örököl, ezt törvényes öröklés esetén a törvény, végintézkedésen alapuló öröklés esetén az örökhagyó helyettes örökös nevezésével, örökölhet a törvényes helyettes örökös, ilyen hiányában a növedékjog érvényesül, enélkül törvényes öröklés szabályai döntenek. A házassági életközösség hiánya és az érdemtelenség a hagyatéki eljárás során hivatalból nem vehetők figyelembe, ezekre az érdekelteknek kell hivatkozniuk.[2]

A hatályos Polgári Törvénykönyvben

A hatályos Polgári Törvénykönyv[3]Öröklési joggal foglalkozó hetedik könyvének Első részében a 2. cím a kiesés az öröklésből címet viseli.

Kiesés az öröklésből

Kiesik az öröklésből, aki nem éli túl az örökhagyót. A közös balesetben vagy más hasonló közös veszélyhelyzetben elhunyt személyek az egymás után történő öröklés tekintetében a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők.[4]

Kiesik az öröklésből az is,

  • a) aki az öröklésre érdemtelen;
  • b) akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott;
  • c) aki lemondott az öröklésről;
  • d) aki az örökséget visszautasította.[5]

Kiesés a haszonélvezeti jogból, a kötelesrészből, továbbá a hagyományból és a meghagyásból

Az öröklésből való kiesésre vonatkozó szabályokat a haszonélvezeti jog öröklésére, a kötelesrészre, a hagyományra és a meghagyásra megfelelően alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy a hagyományos és a meghagyás kedvezményezettjének kiesése – ha e vonatkozásban helyettesítés nem történt – a hagyománnyal vagy meghagyással terhelt személy mentesülését jelenti.[6]

Érdemtelenség

Érdemtelen az öröklésre,

a) aki az örökhagyó életére tört;

b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, a végakarat érvényesítését meghiúsította vagy ezek valamelyikét megkísérelte;

c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.[7]

Az érdemtelenség nem vehető figyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást – bárki ellen irányult – az örökhagyó vagy az, aki ellen irányult, megbocsátotta.[8]

Az érdemtelenségre az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.[9]

Aki érdemtelenség miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.[10]

Jegyzetek

  1. 1959. évi IV. törvény 600. §
  2. Vékás Lajos Öröklési jog, i. m. 20–31. o.
  3. 2013. évi V. törvény
  4. 2013. évi V. törvény 7:4. § (1) bek.
  5. 2013. évi V. törvény 7:4. § (2) bek.
  6. 2013. évi V. törvény 7:5. §
  7. 2013. évi V. törvény 7:6. § (1) bek.
  8. 2013. évi V. törvény 7:6. § (2) bek.
  9. 2013. évi V. törvény 7:6. § (3) bek.
  10. 2013. évi V. törvény 7:6. § (4) bek.

Források

  • 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről
  • 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről