Kiesés az öröklésből
Az egyéb öröklési előfeltételek teljesülése ellenére is előfordulhat, hogy az adott személyt örökösként, hagyományosként vagy kötelesrészre jogosultként mégis figyelmen kívül kell hagyni. A magyar öröklési jog ezt az öröklésből való kiesésnek nevezi. Az öröklés negatív előfeltételei közé tartozik, hogy a személy akkor örököl, ha vele szemben nem áll fenn kiesési ok.
Az 1959. évi IV. törvényben
Az öröklésből kiesik
- aki az örökhagyó előtt meghal;
- aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti meg;
- aki az öröklésre érdemtelen;
- aki lemondott az öröklésről;
- akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott;
- aki az örökséget visszautasította.[1]
- Törvénynél fogva a külön élő házastárs esik ki az öröklésből, mivel a házasság lényege az életközösség. Ilyenkor vizsgálni kell azt is, hogy az életközösség visszaállítására volt-e kilátás.
A kiesés jogkövetkezményei
A kiesés relatív hatályú, csak az érintett személy figyelmen kívül hagyását eredményezi, annak rokonait nem érinti. A kiesés következtében más személy örököl, ezt törvényes öröklés esetén a törvény, végintézkedésen alapuló öröklés esetén az örökhagyó helyettes örökös nevezésével, örökölhet a törvényes helyettes örökös, ilyen hiányában a növedékjog érvényesül, enélkül törvényes öröklés szabályai döntenek. A házassági életközösség hiánya és az érdemtelenség a hagyatéki eljárás során hivatalból nem vehetők figyelembe, ezekre az érdekelteknek kell hivatkozniuk.[2]
A hatályos Polgári Törvénykönyvben
A hatályos Polgári Törvénykönyv[3]Öröklési joggal foglalkozó hetedik könyvének Első részében a 2. cím a kiesés az öröklésből címet viseli.
Kiesés az öröklésből
Kiesik az öröklésből, aki nem éli túl az örökhagyót. A közös balesetben vagy más hasonló közös veszélyhelyzetben elhunyt személyek az egymás után történő öröklés tekintetében a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők.[4]
Kiesik az öröklésből az is,
- a) aki az öröklésre érdemtelen;
- b) akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott;
- c) aki lemondott az öröklésről;
- d) aki az örökséget visszautasította.[5]
Kiesés a haszonélvezeti jogból, a kötelesrészből, továbbá a hagyományból és a meghagyásból
Az öröklésből való kiesésre vonatkozó szabályokat a haszonélvezeti jog öröklésére, a kötelesrészre, a hagyományra és a meghagyásra megfelelően alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy a hagyományos és a meghagyás kedvezményezettjének kiesése – ha e vonatkozásban helyettesítés nem történt – a hagyománnyal vagy meghagyással terhelt személy mentesülését jelenti.[6]
Érdemtelenség
Érdemtelen az öröklésre,
a) aki az örökhagyó életére tört;
b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, a végakarat érvényesítését meghiúsította vagy ezek valamelyikét megkísérelte;
c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.[7]
Az érdemtelenség nem vehető figyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást – bárki ellen irányult – az örökhagyó vagy az, aki ellen irányult, megbocsátotta.[8]
Az érdemtelenségre az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.[9]
Aki érdemtelenség miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.[10]
Jegyzetek
- ↑ 1959. évi IV. törvény 600. §
- ↑ Vékás Lajos Öröklési jog, i. m. 20–31. o.
- ↑ 2013. évi V. törvény
- ↑ 2013. évi V. törvény 7:4. § (1) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 7:4. § (2) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 7:5. §
- ↑ 2013. évi V. törvény 7:6. § (1) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 7:6. § (2) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 7:6. § (3) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 7:6. § (4) bek.
Források
- 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről
- 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről