KGP–9
| KGP–9 | |
 | |
| Típus | géppisztoly |
| Ország |  Magyarország |
| Alkalmazás | |
| Használó ország | Magyarország |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 9 mm |
| Lőszer | 9×19 mm Parabellum |
| Tárkapacitás | 25 |
| Működési elv | szabad hátrasiklású tömegzár |
| Tömeg | 2,87 kg (üresen) 3,13 kg (tele tárral) kg |
| Fegyver hossza | 642 mm (kihajtott válltámasszal) 381 mm (behajtott válltámasszal) mm |
| Csőhossz | 195 mm |
| Elméleti tűzgyorsaság | 1100 lövés/perc |
| Csőtorkolati sebesség | 390 m/s |
| Pontos lőtávolság | 100 m |
| Max. lőtávolság | 350 m |
| Irányzék típusa | hátul: nyílt nézőke; elöl: célgömb |
 A Wikimédia Commons tartalmaz KGP–9 témájú médiaállományokat. | |
A KGP–9 a FÉG által kifejlesztett, nagy tűzerejű, közelharcra szolgáló, 9 mm-es géppisztoly. 1993-ban mutatták be először, 2000-től gyártották kis sorozatban.
Története[szerkesztés]
Magyarországon az 1980-as években a fegyveres erőknél és szerveknél nem volt rendszeresítve géppisztoly, így a FÉG-nél 1986-ban kiírt pályázat elsősorban rendészeti és önvédelmi feladatok ellátására alkalmas sorozatlövő fegyver kifejlesztését célozta meg. A fejlesztést az elterjedt és jó ballisztikai tulajdonságokkal rendelkező 9 × 19 mm-es Parabellum lőszerre alapozták. A fegyvert Horváth Zoltán gépészmérnök, a FÉG konstruktőre tervezte. Az első mintapéldányok 1988-ban készültek el, akkor még Komondor fantázianévvel. A Haditechnikai Intézetben elvégzett vizsgálatok alapján a fegyvert hadi használatra alkalmasnak minősítették, de az évtized végének politika változásai miatt rendszeresítésére a fegyveres erőknél nem került sor. A Belügyminisztérium érdeklődése nyomán 1993-ban a fegyverrel, amely ekkor már a KGP–9 típusjelzést viselte, további sikeres teszteket végeztek. A fegyverből készült kisebb sorozatok csapatpróbára kerültek. A fegyver hátrányos tulajdonságát látva[1] a Rendőrség nem rendszeresítette, helyette inkább külföldi géppisztolyokat vásárolt. A gyártó FÉG, illetve annak jogutódja, a FÉGARMY gazdasági nehézségei miatt nagyobb sorozat a fegyverből nem készült. Legnagyobb számban a Büntetés-végrehajtási szervezet alkalmazza a KGP–9-t. A Magyar Honvédség 2004-ben rendszeresítette.
Szerkezeti kialakítása[szerkesztés]
A géppisztoly szabad tömegzáras rendszerű, egyes- és sorozatlövés leadására alkalmas. Géppisztolyoknál szokatlan jellemzője, hogy a cső cserélhető, és az alapcsövön kívül egy hosszabb fegyvercső is beszerelhető. A tokja és a tokfedél préselt acéllemezből készül, belső megerősítéssel. A mellső műanyag markolata leszerelhető, helyére lézeres célmegjelölőt vagy lámpát lehet illeszteni. Az AK gépkarabélyokra jellemző belső kakasos elsütőszerkezettel rendelkezik. A kombinált tűzváltó-biztosító a sátorvas alatt, az elsütőbillentyű előtt helyezkedik el. Középső állásban biztosított helyzetben tartja a zárat, a középhelyzettől jobbra tolva sorozatlövés, balra tolva pedig egyeslövés adható le a fegyverből. A zár felhúzó karja a bal oldalon található. Lemezből készített egyenes, kétsoros szekrénytárja 25 db lőszer befogadására alkalmas. A tár rögzítése az AK-nál megszokott szerkezettel történik. A kiürült tár lövés után hátsó helyzetében rögzíti a zárat, de az üres tár eltávolításakor a zár előreugrik. Irányzéka 50 és 150 m-es lőtávolságra állítható. Nagy tűzgyorsasága miatt, minimum 3–4-es sorozat lőhető a fegyverrel.
Források[szerkesztés]
- Földi Ferenc: KGP–9 – a FÉG 9×19 mm-es parabellum kaliberű géppisztolya, in: Kaliber Magazin, 1998/4. szám
- Simonyi Ottó: Kicsi, de rossz, in: Zsaru Magazin, 2007. szeptember 19.