Kecöli K. Gergő

Kecöli K. Gergő (Csorna, 1981. január 23. –) magyar író. Öntörvényű, „izgalmasan egoista”, finom iróniát használó, egyben komor világot leíró, történetközpontú prózájával tűnt fel a kortárs magyar irodalomban.

Életrajz

Kecöli K. Gergő (1981) egy kisalföldi faluban, Rábakecölben nőtt fel, innen jött az írói neve. Eredetileg Kovács Gergőnek nevezik a szerzőt, a K. betű a Kovácsot takarja. Filozófiát és történelmet tanult az ELTE-n. Dolgozott antikváriumban, majd televíziós műsorokban műveltségi vetélkedők adatbázisait szerkesztette, jelenleg kulturális újságíróként dolgozik.

Irodalom

Irodalmi folyóiratokban (például Élet és Irodalom, Kalligram, Forrás, Litera, Műút, Helyőrség, Napút), és egyéb portálok kultúra rovatában (például 24.hu) jelennek meg a novellái 2012 óta, eleinte még Kovács Gergő néven. Az írás mellett meghatározó szerepet tölt be életében a harcművészet: ezt a tapasztalatot novelláiban is kamatoztatja.

Könnyű álmok utcája

2022. szeptemberében jelent meg első novelláskötete Könnyű álmok utcája címmel a Kalligram kiadónál. A novellák nagy részét összefogja egyetlen elbeszélői én, Kecöli alteregója, Kovács Ernő, aki állandóan az elérhetetlen Nettiről ábrándozik: Ernő küzdősportol, iszik, mint a kefekötő, és jól beszéli a szláv alapnyelvet (orosz exe okán). Aztán vagy beleveti magát hiperrealista kalandokba (például zuglói maffiózóval sörözik), vagy nagyon is misztikus, kísérteties irányokba indul.

A Könnyű álmok utcája című kötethez Jászberényi Sándor írt fülszöveget. Idézet ebből:

„Van egy új nemzedék, amelynek külön elképzelése van az elbeszélésről. Történetet akar mesélni, magáról akar mesélni, és arról, amit lát, amit húsbavágóan ismer. Ezt a generációt nem érdekli a posztmodern bűvészkedés, nem érdekli a hitvány technika, a tűz lángja érdekli, ami mellett elmeséli a történeteit, na, meg azok, akiknek meséli. Kecöli hozzájuk tartozik. Ebben a novelláskötetben sok minden kavarog, minden, ami szemeteli a korunkat, és bántja az embert, de leginkább egy fiatal és ígéretes író szelleme.”

A Kalligram kiadó igazgatója, Mészáros Sándor szerint Kecölit megkülönböztetik más íróktól többek között a pontos zárlatai: tudja, hol kell az írásokat abbahagyni. Kecöli nyitva hagyja az elbeszélés ajtajait, nem kíván tanulságokat levonni az írások végén, „nem nézi hülyének az olvasót”. Mészáros hangsúlyozza: invenciózus, rendkívül szórakoztató prózáról beszélünk, ami saját hangon szólal meg. Annak ellenére, hogy kifejezetten komor világot mutatnak be a novellák, az önirónia, a „sajátos humor”, a misztikum fölbukkanása a hétköznapiságban egyensúlyt teremt. Pozitívumként említik a szürrealitás hétköznapi valósággal történő „mesteri összeszövését”, akár egy mondaton belül. Kecöli érdekes újítása, hogy több novellájában is fölbukkannak világhírű írók (vagy inkább alteregóik) Budapest utcáin, akikkel a főhős különböző kalandokba keveredik, és akikhez finom iróniával viszonyul, ami egyben az irodalom szerepének a változását is jelentheti: Murakami Haruki, Cormac McCarthy, Roman Szencsin is feltűnik a lapokon.

Több kritikus kiemeli Kecöli novelláinak életszagúságát, frissességét, elszabadult fantáziáját, szövegeinek öntörvényűségét, földközeliségét:

„Tetszett. Izgalmasan egoista szöveg, kreatív kanyarjai nem szétrobbantják a szöveget, sokkal inkább medrét alkotják. Tök egyszerűn mondva: jó olyan prózát olvasni, amiben mindig történik valami érdekes.” (Kuszma, goodreads)

„A Kalligram kiadónál megjelent Könnyű álmok utcájával ismét sikerült megismernem egy új tehetséget...Kecöli K. Gergő egy erősen énközpontú, már-már egoista, öntörvényű prózát kelt életre ...magában hordozza egy későbbi jelentős alkotás ígéretét. Aki szereti a nyers, ám szórakoztató stílust, vagy aki igyekszik minél több új friss hangot felfedezni magának, annak mindenképpen jó móka lehet a Könnyű álmok utcája.” (Bak Róbert, ekultura.hu)

„Kellemesen elszabadult fantázia, mégis erős, vagány földközeli szövegek. A valóságba kötöttség permanens érzete, miközben néha elgurul a pöttyös…E helyről üzenem, hogy Ernő a legjobb úton halad. Tessék folytatni, lehet hogy még Kormak Mekarti is kíváncsi a továbbiakra.” (gesztenye63, moly.hu)

„A könyvet könnyen meg lehet szeretni, hiszen otthonosan mozog az elidegenedés stációin; ahogy a valószerű jelenetek áttűnnek fantasztikumba; ahogy egy-egy semmirevaló fazon feje körül mégis látni valami tompa derengést; ahogyan agresszív alakok is szorongnak azon, hogy jó emberek-e. Arról is szól a könyv, milyen az, amikor a rózsás helyzetből azért kitetszik a szépséges kamu, s mindenben lehet öniróniát látni...És a zárlatok nagyon szépek.” (Bakos András, Magyar Narancs)

Egy másik kritika szerint az írásokat egyfajta „zabolátlan ösztönösség” jellemzi, és a kötet értékeihez tartozik az elbeszélő mások felé fordulása is. „Hogy önfeledt figyelme hol csap át részeg barátkozásba, flörtölésbe vagy verekedésbe, szinte lényegtelen is. A könyv egyik láthatatlan szereplője ebből a szempontból a megértés őszinte vágya, legyen szó tettesről, áldozatról, barátról, szerelmesről vagy ellenségről.”

A szerző egy Népszavának adott interjúban többek között ezeket mondja: „A kulcs mindig a történet. De nem a gondolatban, vagy a kizárólag fantáziában összeállított történet – ezeknek a vége indoktrináció lesz, vagy képzelgés, vagy ami a legrosszabb: unalmas betűhalmaz, mögötte a sápadtan üvöltő semmivel. A történet alatt az ősemberi sztorizgatást értem, vadászat, vagy ilyesmi után: ülnek a barlangban a tűz körül, és elmesélik, hogy mi történt velük. A történetekbe napok, holdak és csillagok keverednek, de mégis ott a konkrétum: valaki valahonnan elindul valahova, hogy csináljon valamit, aminek tétje van. Jelentőségteljes dolgokat, aminek nyoma marad az emberi szívben és a húsban is. Például levadászni egy mamutot vagy egy kardfogú tigrist. Bizony lehet, hogy egy vadászaton csúnya dolgok történnek, de a történetnek meg kell születnie: ez a törvény.”

A Magyar Narancsnak így nyilatkozik egy interjúban: „Elegem van a kiszolgáló, óvatoskodó irodalomból. Dühöt szül bennem és arra motivál, hogy ne ilyet írjak.”

Kecöli így vall a novelláiról egy helyen a saját írói oldalán: „Végül is mik ezek? Például pszichológiai valóságok, nyersanyagok, amik intenzív, üresjárat nélküli történetekre vannak ültetve.”

További információk

• Kecöli K. Gergő írói oldala