Kazinczy László (gépészmérnök)
| Kazinczy László | |
| Született | 1892. május 6. Szakálháza |
| Elhunyt | 1978. január 4. (85 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | gépészmérnök, egyetemi tanár |
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1920) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (34/3-1-301)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kazinczy László (Szakálháza, 1892. május 6. – Budapest, 1978. január 4.) gépészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1952).
Életrajza
1920-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán. 1928-tól üzemvezető mérnökként dolgozott a MÁVAG diósgyőri gyárában, 1932-től műhelyfőnöki beosztásban tevékenykedett, 1942-ben műszaki igazgatóvá nevezték ki. 1939-ben kapott egyetemi doktori címet. 1946-tól 1948-ig volt munkatársa a Gamma Finommechanikai Gyártmányokat Árusító Kft.-nek, majd 1948 és 1951 között osztályvezető volt az Állami Ipari Tervező Irodánál. 1951-től 1957-ig főkonstruktőri beosztásban alkalmazta a Gamma Optikai Művek, 1957 és 1962 között ugyanitt mint műszaki tanácsadó működött. 1963-ban lett címzetes egyetemi tanár. Hazai viszonylatban a mai napig is egyedülállónak tekinthetőek forgácsoláselméleti kutatásainak eredményei. 1949-ben vezette be az egyetemi oktatásba az ezen szakterülethez kapcsolódó tárgyak tanítását, melyeket 1970-ig maga adott elő. Közleményeit külföldi és hazai szakfolyóiratok publikálták, szerzője több egyetemi jegyzetnek, tankönyvnek és szakkönyvnek.
Fontosabb munkái
- Az acél forgácsolása közben a forgácstőben létesülő alakváltozások vizsgálata (Bp., 1939);
- Szerszámgépek (I-II., egy.-i tankönyv, Bp., 1955);
- Fémforgácsoló szerszámgépek (Bp., 1967).