Kazinczy László (gépészmérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kazinczy László
Született 1892. május 6.
Szakálháza
Elhunyt 1978. január 4. (85 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása gépészmérnök,
egyetemi tanár

Kazinczy László (Szakálháza, 1892. május 6.Budapest, 1978. január 4.) gépészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1952).

Életrajza[szerkesztés]

1920-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán. 1928-tól üzemvezető mérnökként dolgozott a MÁVAG diósgyőri gyárában, 1932-től műhelyfőnöki beosztásban tevékenykedett, 1942-ben műszaki igazgatóvá nevezték ki. 1939-ben kapott egyetemi doktori címet. 1946-tól 1948-ig volt munkatársa a Gamma Finommechanikai Gyártmányokat Árusító Kft.-nek, majd 1948 és 1951 között osztályvezető volt az Állami Ipari Tervező Irodánál. 1951-től 1957-ig főkonstruktőri beosztásban alkalmazta a Gamma Optikai Művek, 1957 és 1962 között ugyanitt mint műszaki tanácsadó működött. 1963-ban lett címzetes egyetemi tanár. Hazai viszonylatban a mai napig is egyedülállónak tekinthetőek forgácsoláselméleti kutatásainak eredményei. 1949-ben vezette be az egyetemi oktatásba az ezen szakterülethez kapcsolódó tárgyak tanítását, melyeket 1970-ig maga adott elő. Közleményeit külföldi és hazai szakfolyóiratok publikálták, szerzője több egyetemi jegyzetnek, tankönyvnek és szakkönyvnek.

Fontosabb munkái[szerkesztés]

  • Az acél forgácsolása közben a forgácstőben létesülő alakváltozások vizsgálata (Bp., 1939);
  • Szerszámgépek (I-II., egy.-i tankönyv, Bp., 1955);
  • Fémforgácsoló szerszámgépek (Bp., 1967).

Források[szerkesztés]