Katonacsászárok
 |
Ennek a szócikknek a megírásához egyetlen vagy kevés forrást használtak fel, ezért a szócikk tartalma egyoldalú is lehet. |
A római katonacsászárok olyan személyek, akik a hadseregre támaszkodva, erővel próbálták magukhoz ragadni a hatalmat. A legtöbb trónbitorlóval az a szűk támogatói körük végzett, amely császárrá kiáltotta ki őket.
A Római Birodalom a barbár népek támadásainak következtében erősen meggyengült a harmadik századra. Inflálódott a pénz, tehetetlen uralkodók váltakoztak gyors egymásutánban, és végzetesen meggyengült a közigazgatás. Az utolsó Severus-házi császár, Alexander Severus 235-ben bekövetkezett halálától, egészen Diocletianus felbukkanásáig, a birodalmat katonacsászárok (trónbitorlók) tartották kezükben, kiket legtöbbször egyedül a légióik ismertek el.
Legitim uralkodók[szerkesztés]
- Macrinus (217-218) , aki a Praetoriánus Gárda vezetője volt.
- Elagabalus (218-222)
- Maximinus Thrax (235-238), aki a hadsereg erejéből került trónra.
- I.Gordianus és fia, II.Gordianus (238), Afrikában.
- I.Philippus (244-249),aki a Praetoriánus Gárda vezetője volt.
- Decius (249-251), akit a pannónai légiók tettek császárrá.
- Trebonianus Gallus (251-253)
- Aemilianus (253) Itáliában.
- Valerianus (253-260)
- Claudius Gothicus (268-270)
- Quintillus (270)
- Aurelianus (270-275)
- Florianus (276), aki meglehetősen rövid ideig uralkodott.
- Probus (276-282)
- Carus (282-283)
- Diocletianus (284-305)
Források[szerkesztés]
- Omissi, Adrastos (2018): Emperors and Usurpers in the Later Roman Empire, Oxford University Press
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Roman usurper című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.