Kandeláber
A kandeláber általában padlón álló, nagyméretű, oszlopos törzsű tálban, csészében vagy karokban végződő díszes kiképzésű gyertya- vagy lámpatartó állvány. A 19. században a közvilágítás elterjedésével a gázlámpák is kandeláber-szerű, öntött vasból készült tartókat kaptak. Mint díszítőmotívum, a kandeláber a késő római, a reneszánsz és a barokk művészetben igen gyakori, sőt, a heraldikában is megjelent.
A candelabrum
A kandeláber szó a latin candelabrum szóból származik. Eredetileg etruszk – római világítótest volt, olajlámpásokkal. A candelabrum gyertya, lámpa vagy füstölőcsészék számára szolgáló állvány volt, amelyet gyakran fényűző kivitelben állítottak elő bronzból, márványból, vagy néha nemes fémből.
Későbbi korokban
A reneszánsz, majd a barokk korban ókori mintára alakították ki az igényes kivitelű fa-, fém vagy márvány-kandelábereket.
A 19. században a közvilágítás elterjedésével a gázlámpák is kandeláber-szerű, öntött vasból készült tartókat kaptak.[1]
A 20. század végén - a 21. század elején - a városvédő mozgalmak[2] hatására is - számos helyen pótolták illetve pótolják az eltűnt kandelábereket.
Képgaléria
-
Kandeláber fémből -
Kandeláber (Celle, Németország) -
Kandeláber egy párizsi hídon -
Kandeláber egy párizsi metróállomáson -
Kandeláber pilaszterekkel egy épület homlokzatán.
Források
- A Pallas nagy lexikona (Candelabrum című szócikk)
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 505. o. ISBN 963-9257-02-8
Jegyzetek
- ↑ Archivált másolat. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 7.)
- ↑ így pl. kiemelkedő szerepe volt Ráday Mihálynak az Andrássy úti kandeláberek helyreállításában