Ugrás a tartalomhoz

Kandeláber

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kandeláber általában padlón álló, nagyméretű, oszlopos törzsű tálban, csészében vagy karokban végződő díszes kiképzésű gyertya- vagy lámpatartó állvány. A 19. században a közvilágítás elterjedésével a gázlámpák is kandeláber-szerű, öntött vasból készült tartókat kaptak. Mint díszítőmotívum, a kandeláber a késő római, a reneszánsz és a barokk művészetben igen gyakori, sőt, a heraldikában is megjelent.

A candelabrum

[szerkesztés]

A kandeláber szó a latin candelabrum szóból származik. Eredetileg etruszk – római világítótest volt, olajlámpásokkal. A candelabrum gyertya, lámpa vagy füstölőcsészék számára szolgáló állvány volt, amelyet gyakran fényűző kivitelben állítottak elő bronzból, márványból, vagy néha nemes fémből.

Későbbi korokban

[szerkesztés]

A reneszánsz, majd a barokk korban ókori mintára alakították ki az igényes kivitelű fa-, fém vagy márvány-kandelábereket.

A 19. században a közvilágítás elterjedésével a gázlámpák is kandeláber-szerű, öntött vasból készült tartókat kaptak.[1]

A 20. század végén - a 21. század elején - a városvédő mozgalmak[2] hatására is - számos helyen pótolták illetve pótolják az eltűnt kandelábereket.

Képgaléria

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • A Pallas nagy lexikona (Candelabrum című szócikk)
  • Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 505. o. ISBN 963-9257-02-8  

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Archivált másolat. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 7.)
  2. így pl. kiemelkedő szerepe volt Ráday Mihálynak az Andrássy úti kandeláberek helyreállításában

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]