Kanópuszedény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kanópuszedények szócikkből átirányítva)
Neszihonsz, II. Pinedzsem felesége kanópuszai

A kanópuszedény az ókori egyiptomi temetkezéseknél az elhunyt belső szerveit tartó keményfa, kő vagy kerámia edény. Alkalmazásuk elterjedésétől kezdve mindig pontosan négy van belőlük (ez alól egyetlen kivétel ismert[Jegyzet 1][1]), vagy, a szaiszi kor egy időszakában, amikor a belső szerveket preparálás után visszahelyezték a hasüregbe, egy sincs, helyettük álkanópuszokat alkalmaztak.

A kanópuszedényeket többnyire díszes tartóba, ládába téve helyezték az elhunyt sírjába. Királyi temetkezéseknél a kanópuszedényeknek külön hely is készülhetett a síron belül.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az V. vagy VI. dinasztia korától alkalmazták, Hotepheresz királyné (Hufu anyja) sírjában még négy részre osztott alabástrom ládában helyezték el a belső szerveket. A kanópuszedényt eredetileg egyszerű lapos fedéllel látták el, a Középbirodalom korától emberfejet, az Újbirodalom korától négy isten fejét mintázták. A XXV. és XXVI. dinasztia idején, az egyiptomi reneszánsz korában készítettek kanópuszedényeket a korábbi stílusokban is. Iufaa XXVI. dinasztia idején épült aknasírjában a sír tulajdonosának arcképét viselő fedőkkel ellátott kanópuszedényeket találtak.

Mitológiai kapcsolat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kanópuszedényekhez négy oltalmazó istennőt társítottak, és a négy Hórusz-fiút. Az urna alakú edények fedele is gyakran a Hórusz-fiúkat formázta, máskor az elhunyt fejét alakították ki rajta (mint Tutanhamon kanopuszedényei esetében). Az istennők – a négy Hórusz-fiúval együtt – nem csak a kanópuszokkal kerültek kapcsolatba, hanem megjelentek a szarkofágokon is, és oltalmazó-segítő szerepben elkísérték a halottat a túlvilági útján.

A négy Hórusz-fiú és a kísérő istennők:

  • Az emberfejű Amszet és Iszet (gör. Ízisz), a máj védnökei;
  • A majomfejű Hápi és Nebethet (gör. Nephtüsz), a tüdő védnökei;
  • A sakálfejű Duamutef és Neith, a gyomor védnökei;
  • A sólyomfejű Kebehszenuf és Szerket (vagy Szelket), az egyéb belső szervek védnökei.

Álkanópusz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szaiszi korban a balzsamozók a belső szerveket visszahelyezték a testbe, miután nátronban kiszárították őket, de a kanópuszedényeket ekkor is odatették a halott mellé, hogy vigyázzanak a szervekre.[2] Ezek az úgynevezett álkanópuszok. Formára hasonlóak a kanópuszedényekhez, de nem üregesek.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Iputnak, Teti feleségének öt kanópuszát találták meg.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Usébti

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lehner, Mark. The Complete Pyramids (angol nyelven). London: Thames & Hudson. ISBN 0500050848 [1997] (1998) 
  2. Az Ancient Egypt balzsamozásról szóló oldalai (angolul)

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz kanópuszedény témájú médiaállományokat.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap